Én gondolom rosszul, hogy akit szeretünk az hiányzik, ha távol van?

Nem feltétlenül

Nekem sem hiányoznak a szüleim, csak úgy 1 hőnap után, pedig nagyon szeretem őket

Párkapcsolatban egyébként azért furcsa, az egy más helyzet..

Viszont az, ogy amikor egy csomó mindent csinál, akkor nem hinyzol neki, az nem jelenti azt, hogy nem lenne szívesen veled, vagy nem jztsz eszébe, vagy hoy nem szeret, csak azt hogy el tudja terelni a figyelmét, más dolgokkal foglalkozik, így nincs ideje hiányolni..

Nem feltétlen. Én is szeretem a testvéreimet, meg a gyerekeiket, de van, hogy 1-2 hétig nem is beszélünk. Ahogy szeretem páromat is, de van minden héten 1-2 nap és éjszaka, amikor nem vagyunk együtt, és teljesen jól vagyunk így. Sőt, igazság szerint hiányozna is az az egyedül töltött 1-2 este, éjszaka, ha nem lenne. Amikor párom egy hétig nem volt velem, (édesanyja miatt, messzebb lakik, néha segítségre szorul, én meg akkor nem kísértem el) nőérem kérdezte is, hogy nem féltem egyedül? Mondom miért féltem volna? A macskák mellettem aludtak, ahogy mindig, és nagyon jól éreztem magam egyedül az alatt a hét alatt (pontosabban az állatokkal), olyannyira, hogy még ki is vettem azt a hetet. Így volt időm rendesen takarítani, kipróbáltam pár új receptet, átpakoltam és rendszereztem a könyveimet, és nyugodtan tudtam foglalkozni az itthoni teendőimmel, és végre volt egy csomó időm, hogy sokat olvassak :)

Nagyon fontos, hogy tudjatok egyedül is lenni. Nem baj, ha hiányzik, néha rám is rám tör, de alapvetően szeretek egyedül is lenni, és hiányozna az egyedüllét, ha nem lenne olyanom.

Szerintem nincsen semmi probléma, csupán a párod mást ért az alatt, hogy "hiányzik valaki". Egy kapcsolatban sajnos a legtöbb vitát ilyen félreértések szülik, és a legrosszabb benne, hogy tulajdonképpen a nagy semmin vitatkoznak a felek ilyenkor, mégis ezek mérgezik legjobban a kapcsolatot.

Talán a párod hiányzás alatt pont azt érti, hogy az ember kattog azon, hogy nincs ott a másik, vagy lelki fájdalmat okoz vagy ilyesmi.

Biztos vagyok benne, hogy hiányzol neki, csak az ő szótárában ez másképp van.

Nincs miért aggódnod. Ha a te értelmezésed szerint nem hiányoznál neki, akkor már rég nem beszélgetne veled ilyesmikről. :)

Ne hagyd, hogy felesleges félreértések öljék meg lassan a köztetek lévő érzéseket.

Vagy túlontúl magának való,

vagy esze ágában sincs veled elköteleződni, és direkt távolságtartó, hogy nehogy egy szorosabb együttélést véglegesíteni akarj mondjuk házassággal...

Szóval ha te vele szeretnél élni ha nem is rögtön, de később, akkor jobb ha tisztázod, hogy ő is akarja-e, mert ha nem, akkor te mindig szenvedni fogsz...

Kissé lehangolhat a 7-es válaszom.

Hát azért írtam, mert huszonévesen én is sok évig voltam így valakivel. Ha nem szakítottam volna vele 6-7 év után, még ma is így küszködhetnék vele. Egyszerűen borzongott az elköteleződéstől. Neki jó volt az, hogy én lakom a szüleimmel, ő az anyja kis házában, és hol itt, hol ott, de az idő felében mégis mindketten egyedül otthon...

Én meg mindig is úgy éreztem, hogy szeretnék együtt lakni azzal, akit szeretek. Úgy értem akit páromnak tekintek. Én teljesen magányosak éreztem úgy magam...Az nekem nem élet.

Mai napig könyörögné vissza magát, de ma se egy holtomiglan együttélés formájában... Pedig amúgy nem vagyok rámászós és folyton a másik nyakán lógós.

Egyszerűen mások az igényeink. És jobb mielőbb tisztázni. Én sokáig húztam, előbb is szakíthattam volna. Így legalább olyan szinten tanultam az ügyből, hogy azóta nem vagyok kétes szitukban maradni, jól fel tudom mérni a lehetőségeket....

Neked is érezned kell, hogy mi hiányzik, és ezen lehet-e változtatni. Meg kell beszélned a pároddal, és ha nem megy nem szabad arról álmodni, hogy megváltozik. Nem fog...