Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Feleségem és én harminc valahány évvel ezelőtt, három hónapi ismerettség után házasodtunk össze. Mai szemmel hihetetlen gondolom?
Mondanák ma, hogy meggondolatlan, elhamarkodott voltam. Egyébb jelzőket ne is említsek. Miért lehet, hogy mi azóta is együtt vagyunk, három gyermeket neveltünk fel? Talán mert tiszteljük, szeretjük egymást.
Ma sokszor sok évi együttélés után is gyors válás követi az esküvőt. Mondván nem ismertem meg alaposan páromat. Mást kaptam, mint amit vártam. De akkor mennyi idő, vagy mi egyébb kellene ahhoz, hogy "megismerjék" a másikat. Napokban egy pszichológus ismerősömmel beszélgettem a témáról.
Az ő véleménye: Ha valaki alakoskodik egy kapcsolatban,az gyakorlatilag erre bármeddig képes. Tehát ha kell, akár 8-10 évig is olyan arcot mutat a másik felé ami szerinte meghozza a kívánt eredményt. Tehát a "megismerés" sajnos csak a "cél" elérése után lehetséges.
Én se értem, főleg azt nem, miért akarsz lándzsát törni mások fölött, akik nem olyan mázlisták, mint te. Van, akinek 3 hónap után összejön, van, akinek évek után se.
Én az első hónapban tudtam, hogy a férjemmel akarok élni, mégis csak 2 év után házasodtunk. Az meg, hogy mi lesz 30 év múlva, majd csak 30 év múlva derül ki.
És veled is előfordulhat, hogy 40 év után majd azzal jössz ide, hogy eddig minden rendben volt, most mi történhetett, hogy váltok.
Én egyetértek a pszichológussal, kiegészítve, hogy a megismerés folyamatosan zajlik, hiszen egyikőnk sem ugyanaz az ember, mint napokkal/hetekkel/évekkel ezelőtt. Az élet, a kapcsolat egy tanulási és fejlődési folyamat. Ha nem fejlődsz, az baj. Ha meg változol, újra és újra, meg kell, hogy ismerjenek. Ha valaki a változást el tudja fogadni, akkor működik a kapcsolat. Ha meg nem, akkor nem működik. Ennyi.
*Hogyan, miként lehetne még az esküvő előtt, az együttélés alatt leleplezni a fent említett alakoskodókat
Úgy, hogy nem dugod a homokba a fejedet. Manapság az emberek sokmindent beleképzelnek a másik emberbe, és a végén már nem tudják, hogy az illető tényleg olyan vagy csak kivetítik rá a vágyaikat. Ezután jön a pofáraesés.
Szerintem nem az "alakoskodóval" van a baj, hanem azzal, aki nem lát a szemétől.
És a szerelem pedig pont hogy nem vak. Ha valódi szeretetről van szó, az a való ember szereti. Nem jobbat és nem rosszabbat. Ami vak és ami csak a jót látja, az csak kivetítés.
Miért ez ellenséges hangnem? Megbántottam tán valakit kérdésemmel?
Vagy megint csak a szokásos "essünk neki a kérdezőnek és a többi kommentelőnek" jelenséggel állunk szemben?
Itt nem az alakoskodással van a baj,itt azért jóval többrétegű a probléma.
Elsődlegesen a média ezt sugallja hogy ez már természetes hogy elválnak az emberek,hogy tovább lehet állni.
Régebben nem is volt ennyi válás.
Meg a mai világban egyre fontosabbá válik a pénz ,a nincstelen nők így hamar házhoz és pénzhez juthatnak ha nincs semmijük és tovább is állhatnak,majd fejhetik a következő palikat akiket behálóznak.
Na meg az emberek már nagyon jellemtelenek,gyengék,ha valami probléma van azt inkább úgy hagyják és homokba dugják a fejüket ahelyett hogy a problémákat megoldják.
Amúgy gratula ehhez a sok évhez!Még egyszer ennyit! :)
Én azt mondom, hogy garancia semmire nincs. Akár 30 év után is kiderülhetnek dolgot és elválhatnak útjaitok.
Meg kell próbálni, bele kell ugrani, akarni kell, dolgozni érte és elengedni ha nem működik. Ha meg működik, akkor meg örülünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!