Bennem van a hiba?

Megpróbálom röviden összefoglalni a történetet. Férjemmel 5 éve vagyunk házasok. Most van egy 10 hetes kislányunk. A férjem egyre jobban igénytelenedik el. Tudni kell hogy nem dolgozik, 3 éve mondtam neki, hogy nem kell dolgoznia, de el kell végeznie egy villamosmérnök szakot, hogy legyen valami végzettsége. Otthon sem kellett neki tennie semmit, tényleg csak tanulnia, mint egy gyereknek. Nekem jól fizető állásom van, megéltünk, vezettem a háztartást, stb. Ő pedig tanult. Most mióta megvan a kislányunk, furán viselkedik. Nem fürdik, csak két-három naponta, kb kétszer mos fogat egy héten, hajnal 2 3-ig netezik, nem fekszik le velünk aludni, másnap így kb 11 délig alszik. A kislánnyal még az elején foglalkozott most már nem. Ha sír azt mondja ő úgysem tudja megnyugtatni. Ha mégis felveszi, akkor a nyugtatás abban merül ki, hogy fújkálja a kicsi arcát, meg (nem erősen) befogja a száját. Most sem kell semmit csinálnia, én csinálok mindent. Tőle csak azt kértem hogy csinálja a sulit. De ebben a félévben semmit nem tanult. 6 tantárgya van, de talán 2 sikerülni fog, talán.

Tegnap éjszaka 2-kor lefeküdt, (persze nem halkan fekszik le, nehogy már én vagy kislány tudjon aludni) kérdezi, hogy odabújok e? Mondtam neki hogy nem, mert zavar, hogy nem fürdik mindennap. Erre megsértődött, és azóta nem hajlnadó hozzám szólni? Most én vagyok rossz?