Te úgy élsz ahogy szeretnél?

Amit írsz, azzal semmi baj nincs, csak tudod sokan nem engedhetik meg maguknak az ilyen életet. Én senkinek nem beszélek arról, hogy van e takarítónőm vagy sem, hogy eljárunk e étterembe vagy sem. Minek? Nekünk jó, másra meg nem tartozik.

Örülj, hogy úgy élsz ahogy szeretnéd!

Engem a takarítás nem zavar, mert hamar megvan, nem valami nagy hodályban élünk :) A főzésről szívesen lemondanék :) De azt meg az anyagiak nem teszik lehetővé, hogy minden nap étteremben együnk. Egyébként szoktunk étterembe járni, de nem napi rendszerességgel.

Nagyjából elégedett vagyok. Persze a pénz sok mindenben megkönnyítheti az ember dolgát, de ezek a házimunkák szerintem nem olyan vészes dolgok, hogy saját magunk ne tudnánk megoldani.

Ha lenne egy rakás pénzem, akkor persze, úgy élnék, ahogy szeretnék...autó, lakás, kirándulások, éttermek szabadidőben.

Pályakezdőként kezdőfizetéssel azért nem mondhatnám, hogy milyen istencsászár módjára tudok élni...

Ennek ellenére, úgy élek ahogy szeretnék, van egy csodálatos párom, aki már a vőlegényem, van egy kutyánk, azt tanultam amit szeretek és bizonyos határokon belül azt is csinálom amit szeretnék...

És azért annyira nem könnyen tudod alakítani az életedet, és lehet azért néznek úgy Rád mint egy darab sz...ra, mert nagyképűen adod elő magad. Tudod, van aki nem engedheti meg magának, hogy naponta étteremben egyen, mert otthon annak a 10%-ból két napra tudsz főzni...

Azzal egyetértek, hogy bizonyos szinten az ember saját sorsának kovácsa párkapcsolati, tanulmányi stb. szinten, de vannak dolgok amiken nehéz változtatni és nem annyira könnyű. Pl. én kábé zéró háttérrel indultam egyetem után, így se lakásom, se autóm...és kb. ezer éve nem ettem étteremben...

Mindezek ellenére boldog és elégedett vagyok, és ha a páromat kérdezném meg, ő nem is vágyna arra, hogy napi szinten étteremben egyen.

23-N

Részben igen, úgy élek, ahogy szeretnék, mert így terveztem korábban és szerencsére össze is jött minden(tervezett szak az egyetemen, mellette tervezett diákmunkával). Az más kérdés, hogy közben rájöttem, hogy teljesen kiégek ettől az életmódtól, mert a munka és a tanulás mellett semmi másra nincs időm/energiám. De ha ezek után is jól alakulnak a dolgaim, legalább ez hozzásegít majd ahhoz, hogy a későbbi életem olyan legyen, amilyet szeretnék. Ezt a 1,5 évet meg már kibírom addig.

23N

Nos, ami a munkát illeti nem úgy élek. Nem tudtam elhelyezkedni a szakmámban mert nem a papír számít, hanem a munkatapasztalat. Az meg nekem nincs...ha egyszer nem vettek fel azóta hogy megkaptam a papírt:P Így máshol dolgozom nagyon kevés pénzért. De úgy vagyok vele, hogy ez is több mint a semmi....és ha lenne biztos lehetőségem, akkor váltok. De úgy nem fogok változtatni hogy majd akkor amíg találok munkát a férjem eltart... nem. Nem akarok élősködni....

Ha váltani tudnék, többet keresnék, és sokkal több könyvet tudnék venni.( a jelenlegi havi 4-5 könyv helyett 10-20 könyvet vennék szívem szerint.) Mert én könyv és olvasásmániás vagyok. Valamennyire a férjem is az..A nappaliban konkrétan a kanapén a foteleken a számítógépasztalon és a tévén kívül csak könyvespolcok vannak:D 4 falra szerelt, és 5 falhoz állított 2 méteres polc. Plusz egy kicsi a számítógépasztalon.

Tehát csak könyvekre költeném azt a pénzt amivel többet keresek (azon felül hogy többet tennék félre)

Mi 2-3 havonta 1x hozunk haza mekis kaját, kínait, kfct mikor melyiket. Én pl a kínait szeretem a legjobban, a férjem mekit vagy burgerkinget.

Külön főzök mindkettőnknek. A férjem tésztás, rizses, krumplis húsos, bele zöldséges dolgokat eszi, meg gabonapelyhet, tejet, sajtot.

Én egy ideje már csak zöldség hús, tojás, magok, gyümölcs, diabetikus édességek, kis krumpli, kis diabetikus tészta kombit csinálom és nem óhajtok rajta változtatni.

Általában 1 óra alatt megvan, de másfél óránál többet soha nem vesz igénybe a főzés!!!Plusz még szeretem is.

Én inkább a házi munkát szeretem mint hogy a kertben kelljen dolgozni, úgyhogy a férjem van kint többet. Az eredeti szakmája amúgy is kertész:D

Mindennapi étteremre, újabb és újabb szükségtelen ruhákra, szükségtelen kencékre akkor sem költenék ha annyi pénzem lenne hogy megengedhetem...mert én ezt pénzszórásnak érzem. Ha kell valami nyilván megvesszük, de ha nem akkor nem. pl én már 4 éve nem vettem 1 darab ruhát sem, és nem is áll szándékomban amíg ki nem fogyok belőlük:) ez a cél amúgy is.

A férjemnek jelenleg több ruhája van mint nekem, mert összegyűlt neki. Ezt hozta otthonról:D Neki pl csak anno az esküvőnkre vettünk fekete nadrágot. Na azóta sem vettünk ruhát.

Járunk moziba is, a kapcsolatunk évfordulóján, étterembe meg a házassági évfordulóinkon. Nekünk ez elég. Ha programunk van akkor általában barátokkal társasozunk, kártyázunk vagy családi program van. Nyáron Velencei tó.

Hát ennyi. Ha lenne pénzünk akkor is csak könyvre költenénk többet. Felesleges dolgokra nem szórnánk el. pl mindennapi étterem...

De ha nektek így jó, és ezt szeretitek, akkor csináljátok így. Én pl úgy szeretek enni, ha közben nézhetek valamit. Egy sorozatot, vagy valamit...ezt meg egy étteremben ugye nem lehet. Ezért is hozzuk haza a kaját.

80-90 százalékban úgy élek, ahogy szeretnék. Ami "hiányzik", előbb-utóbb az is meglesz. és egyik sem a pénztől függ.

Egyébként nem szoktam másoknak beszámolni arról, mennyit eszek étteremben vagy mennyit rendelek házhoz, vagy hogy hányszor jön a takarítónő, mert semmi közük hozzá. Engem sem nagyon érdekel, hogy ki hogy éli az életét. Véleményem van, de nem érzem úgy, hogy bárkinek az arcába bele kell tolnom.

Felnőtt emberek vagyunk, saját döntésekkel.

MI úgy élünk, ahogy szeretnénk :)

Nem eszünko minden nap étteremben. Sőt! Évente kb. 2 alkalom azért belefér, havonta kb. egyszer pizzázunk, stb.

Ha lenne kertünk, akkor magam tartanám rendben, így felesleges kertészt hívni és fizetni érte.

Rengeteget tudunk spórolni (mert van mire), és teljesen boldogok vagyunk egy albérletben is a két hónapos kisfiunkkal :)

Nem mondom hogy nem lenne jó úgy élni, ahogy ti éltek, de a jelenlegi helyzetünkkel is maximálisan meg vagyunk elégedve!