Mit éreznél akkor, ha a párod nem akarna veled összeházasodni, de te szeretnél esküvőt?

Jól magamba néznék, és megkérdezném magamtól, hogy mégis mi a fenének járok és élek évek óta együtt egy fazonnal, akivel ennyire nem egyeznek a terveink.

Nyilván nem most derült ki, ugye?

"Régebben is mondta, de reménykedek benne, hogy meggondolja magát. "

Akkor most mitől vagy összetörve? Reménykedni abban is lehet, hogy a nyakadba esik egy 90 milliós ház az egekből, csak nem túl valószínű. Na ugyanennyi értelme van arról rimánkodni, hogy egy felnőtt ember meggondola magát a házasságról.

Hülye voltál, ez van. Vagy élsz vele, vagy lépsz.

Semmit!

Tudomásul venném, és nem nyaggatnám vele!

Az egy másik dolog, hogy mennyire fontos nekem maga az esküvő!

-Ha annyira fontos, hogy nem tudok meglenni nélküle, akkor szakítok!

- Ha túl tudok lépni rajta, hogy az illetővel nem lesz esküvő, akkor élünk továbbra is együtt, boldogan, ezzel a tudattal

Bocsi az offért, de gyereketek van? vagy tudod-e hogy szeretne-e gyereket a párod? Csak azért kérdezem, mert ezt sem ártana megbeszélni. Mert az egyik ismerősöm úgy járt, hogy a párja nem akarta az esküvőt, halogatta a dolgot, néha igérgetett is, az idő meg múlt. Az imerős nő 35 éves lett, amikor végre kerek perec megkérdezte a párját, hogy oké, házasságot nem akar, de gyereket se? és a pasi azt mondta, hogy szerinte egyértelmű, hogy ha nem akarja elvenni, akkor gyereket se akar, és ezt a nőnek már rég fel kellett volna fognia.

No, azt nem értem miért vannak még együtt, miközben az ismerősőm gyerek után vágyik. A nő még mindig abban reménykedik, hogy változik a helyzet, de hát ha öt év együttélés alatt nem változott, akkor már nem is fog szerintem.

Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy az ilyen alapvető dolgokat, hogy házasság, gyerek, meg kell beszélni, és nem feleslegesen reménykedni évekig.