Mit tennétek a helyemben?

Nyitott házasság szerintem baromi undorító, főleg ahol gyerek van és látja,mert látni fogja nem hülye.

El kell adni a lakást abból törleszteni a maradék hitelt aztán külön külön albérletbe menni.

Én sem arra gondoltam,hogy így éld le az életed.De addig amíg feldolgozod,és elfogadod a dolgokat addig jó.Persze ez csak akkor üzemel,ha mint ember tudtok egymás mellett élni.

Mondjuk ha van elég pénzed albérletet fizetni,akkor viszont költözz,váljatok el,egyezzetek meg az anyagiakban,és jöhet az új élet.

2: "Rengeteg ismerősöm él nyitott házasságban, de szerintem nincs semmi buli benne."

Az a kérdés, hogy a sok ismerősöd szerint, akik benne élnek, jól működik-e. Valamiért ők ezt folytatják, más emberek más helyzetben.

Kérdező: ha csak a vágy hiányozna köztetek, akkor talán még lehetne folytatni a kapcsolatot tekintettel a gyerekekre, anyagiakra. De ha már szeretet (nem szerelem!), odafigyelés sincs, akkor tényleg csak kényszer-lakótársak vagytok.

A közös vállalkozás miért ne működhetne attól, hogy ti elváltok és férfiként-nőként már nem tartoztok össze?

A vállalkozásban egymás munktársai, partnerei, tulajdonostársai vagytok- azért az egy egészen más szerepkör- intelligens emberek tudnak együtt tevékenyskedni a válás után is.

Ha ennyire állóvíz az egész kapcsolat, akkor azért én még tennék egy próbát (ha eddig nem) orvosolni, helyrehozni- vagy legalább azt feltérképezném, hogy a férjem egyáltalán motivált lenne-e a közös további életre.

Ha nem, tehát nem hajlandó változni, nem keres megoldást, akkor egyértelműen a válás felé kell venni az irányt, ha van egy kis remény, akkor esetleg külső szakember bevonásával továbbléphettek (mediátor pl.)

Az anyagiakat és az érzelmieket válasszátok ugyanúgy külön, mint a magánéletet és a vállalkozást- minden részt, minden témát hideg fejjel, higgadtan és egymás iránti tisztelettel beszéljétek át- csak így lehet arra esélyetek, hogy emberhez méltóan, normálisan váljatok el.

Én is épp ennyi idős vagyok, elvált.

Minden jót.