Szerelmesnek lenni a házastársadba?

:))) Boldog lehet a feleséged!:))

A kolegàid a papucsok. Legjobb esetben mindez megmarad:) Elöfordul hogy csökken a romantika, de nem kell hogyaz legyen a normàlis!

Sok boldogsàgot nektek!:)))

ez máshol is így van, hogy általában a környezetnek szemet szúr, ha valakik boldogok és jóformán szégyenérzetet akarnak ez miatt benne kiváltani.

ahogy fiatalabb korban amikor a srácok cukkolják haverjukat, csak mert annak bnője van.de ez megmarad sajnos felnőtten is, kollegák között, de kocsmkákban a barátok között is.

sok férfi meg befolyásolható is, elkezdenek erre az asszonnyal keményebbek lenni, meg mutatni a barátok felé, hogy de ők kemény "bikák".

ez eredhet abból is, hogy a kisfiúknál az anyák a katonaságra, ill az érzelmek elfojtására ösztönözték régen a gyerekeket, érdekes módon ennek felnőttkori hatása még a mai generációnkra is jellemzően megmaradt. ezért fúrnak a kollégák.

őket lehet sajnálni csak. meg az ő párjaikat.

Ha a munkatársaknak nem tetszik, fogják be a fülüket. Ha Te megteheted a munkahelyeden, hogy telefonálsz, és Neked ez jó, vagyi Nektek, akkor senkinek semmi köze hozzá.

Mi 11 éve vagyunk együtt, 9 éve vagyunk házasok, van egy 6 éves lányunk. Ha beszélünk, mi is úgy köszönünk el, hogy "csók" vagy "puszi". Minden este lefekvéskor elmondjuk egymásnak, hogy szeretlek, és nem azért mert elvárás, hanem mert ez jó nekünk.

Szerintem lehet szerelem hosszú idő után is. Mondjuk ez tényleg már nem az a rózsaszín ködös nagybetűs SZERELEM, már nem remeg a gyomrom minden találkozás előtt :) , de én is várom, hogy együtt legyünk meg ilyenek. És engem is felhív a férjem napközben többször is. Minden reggel felhív 8 körül, hogy minden rendben volt-e az oviban, meg ilyenek. :)

Én nagyon remélem ez még nagyon-nagyon sokáig így lesz nálunk :)

Ez a normális, ez a tökéletes! Ne hallgass a sok megkeseredett, üres életű munkatársadra...emberre!

Papucs meg aztán végképp nem vagy...

Mi 8 éve vagyunk együtt a férjemmel, ebből 5 éve házasok. De mi sem vagyunk már szerelmesek egymásba. Az valamikor egyszer elmúlt és átalakult. Szeretjük egymást persze, megvagyunk, közösek a céljaink, éljük az életünket, neveljük a kis fiúnkat, de tényleg, a szerelem az már rég elmúlt.

És nem szoktunk mi már szeretlekkel, meg imádlakkal, meg puszillak dologgal elköszönni egymástól. Meg amúgy talán a munkahelyen ez nem is olyan dolog, ahol különösebben a családi életet bele kéne akár ily módon is vonni a dolgokba. Mert van, ahol ezt nem nézik jó szemmel.

Ettől függetlenül örülj, hogy ilyen jól megvagytok, de azért mindennek meg van a maga helye és ideje.

Szerintem nagyon szép dolog, hogy 12 év után is valakinek ilyen a házassága és nem lapososik el. Ez inkább aranyos.:)

A kollégákkal meg nem kell foglalkozni, valószínűleg csak irigykednek. Ha zavar, hogy ilyenek a kollégáid, akkor vonulj el amikor a feleségeddel beszélsz.

Gratulálok és további sok boldogságot kívánok!:)

Szerintem ti nagyon szerencsések vagytok, hogy egymásra találtatok! :)

Én legalább is nem igazán foglalkoznék mások véleményével, hanem örülnék neki, ha megtalálnám azt a személyt, akivel ilyen kapcsolatom lehet!

Még nagyon sok boldog évet kívánok nektek! :)