Mit szólnátok ahhoz, ha a férjetek/feleségetek azzal az ötlettel állna elő, hogy egy hosszú hétvégét egyedül szeretne eltölteni?

Abban az esetben, ha minden percét a gyerekkel tölti, elfáradt szeretne feltöltődni, és a szülőfalujába menne. És nem tudnánk jó szívvel a gyereket senkire rábízni, akkor megérteném.

Ha meg sem aarná prőbalni a gyereket rábízni másra, hgy ne egyedül, hanem kettesben menjünk, az rosszulesne..

Viszont ha konkrét programja van stb akkor nem akadnék fenn..

Nálunk egy évben néhányszor elő szoktt fordulni, hogy egymás nélkül utazunk szülőkhöz pl.. Pl anyáknapján(még nincs gyerekünk)

Vgy ha osztálytalálkozója van a másiknak (nem olyat szervezünk sosem, hogy a párok is jöhetnek) akkor sem megyünk ( nálun rtalvós szokott lenni, mert az osztály kolis volt gimiben)

Stb..

Tehát ha van indok, és nem azért akar menni, mert velünk / velem van baja, akkor menjen..

7 éves a gyerekünk.Imádom.És a férjemet is.DE félévente egyszer azért eszembe jut,hogy de jó lenne valami egészen kis problémával mondjuk kórházba kerülni.Csak annyira lennék beteg,hogy ne fájjon,de minimum fertőző legyen,hogy hagyjanak magamra.:)Lehet őrültnek tűnök.:) De lehet kérdező,hogy egy nap is kirángatna ebből az állapotból,mondjuk nagyszülőnél alvás,a férjedet küldd el bulizni.Jó 20 óra lehet elsimítaná a feszkót és mégis elmehetnétek együtt valahová.De nekem nincs bajom a külön programokkal.

Speciel a férjem Romániába megy túrázni holnaptól vasárnapig.Őt ez kapcsolja ki.

55

az egyik barátnőmnek 5, és 2,5 éves volt lánya..

műteni kellett egy aprósággal, de utazni kellett hozzá

Azt mondta majdnem bűntudata volt, hogy konkrétan vágyott a komplikációra, hogy még egy napot aludhasson :D

Több mint 5 éve nem aludta ki magát, soha senkire nem tudta rábízni a lányokat, mert mindenkitől messze laknak, mi akkrotájt ismerkedtünk meg, azóta időnként ránkhagyják..

szerintem természetes, ha az ember vágyik egy kis nyugalomra, magányra, bármennyire is szereti a családját..de ez főleg gyerekkel lehetetlen..

nem elhagyni kézsül a családját az ember, nem más társaságra vágyik, hanem magányra..

Na jó ezt a vitát nem olvasom el.

Én megértelek kérdező, mindenesetre vigyázz. Ha a párod egy kicsit is érzékeny fajta (mint én) akkor félre értelmezheti a dolgot (azért akarsz külön lenni, mert nem szereted, megcsalod bla bla bla).

Ezt az egészet szép lassan kell beadagolni! Sokszor említsd, hogy szükséged lenne kikapcsolódásra, látszódjon hogy fáradt vagy, látszódjon, hogy magányos. Akkor könnyebben megemészti hogy elkívánkozol 1-2 napra. Lehet ő ajánlja fel! A szép lassú adagolás olyan mint a lassú főzés. Észre se veszi a husi a fazékban, de már meg is főtt.

Ha csak úgy odaállsz elé, és kimondod, akkor az nagyon hirtelen lesz neki, és lehet rosszul reagál.

Nekem ez a hirtelen szabadulni vágyás rosszul esne az biztos, főleg, hogy ritkán vagyunk egymás nélkül.

23 WTF???

A nő szerinted olyan, mint valami tüzelő állat, hogy ha meglát egy szaporodásra alkalmas hímet már rá is veti magát, vagy mi? Gratulálok a nőkről alkotott véleményedről, csodás...

A másik esetet nem is kommentálom. Szerinted egy kitervelt csoportos nemi erőszak esetén mennyire érdekelné a támadókat, hogy ott a férj is? Naná, hogy semennyire. Pont ugyanannyira lenne ebben hibás mint a férj, aki végignézheti. De amúgy meg nagyon sok nő nap mint nap jár egyedül ebédelni munka közben, bevásárolni, vagy épp hajnalban dolgozni, ezek sokkal nagyobb kockázatú helyzetek, mint egy wellness-Szálló éttermében ücsörögni.

Én elengedném, elvégre van bizalom a házasságban. Hidd el, másnap már haza fog jönni, hiányozni fogtok neki. A férfi nem úgy van összerakva mint mi, hogy ösztönösen neveli otthon az utódot. Nyilván szívesen csinálja, de másra is vágyik, és szerintem jogos vágy.

Ha nincs bizalom, vagy ha visszaél vele, akkor hiába tartanád otthon, annak a kapcsolatnak semmi értelme.