Mit szólnátok ahhoz, ha a férjetek/feleségetek azzal az ötlettel állna elő, hogy egy hosszú hétvégét egyedül szeretne eltölteni?

Akkor lehet, hogy mégis jó volt hallani egy férj véleményét? Senki sem tökéletes, és talán ti, és mi sem. Ha bizonytalan vagy akkor úgy tedd, ahogy a feleségem tette. Menjetek el együtt, a gyerek(ek) nélkül. Biztos örülnek, ha a nagyinál lehetnek pár napig.

36F

23, és hasonló gondolkozásúak. Az eszetekbe sem jut hogy olyan helyre megy ahol valóban egydül lesz. Hogy egy szállodában egész nap sőt három napig nem kell kimenni a szobájából ha magányra vágyik? Hogy aki magányra vágyik az nem egy zajos bárban piheg?

Vannak a világban kolostorok ahol éppen erre az emberi természetes igényre gondolnak és ott lehet tölteni akár néhány napot akár egy hetet is csödben magányban. A budhista kolostorokban ez régi dolog, divat ezért Japánba menni. De a keresztény országokban is, férfiaknak szerzeteskolostorban, nőknek apácáknál. Ha jól tudom spanyolországban, franciaországban és olaszországban van ilyen, kevés pénzér kolostori cella és közö étkezés, nem kötelezően a liturgiákon és közös imádkozásokon és elmélkedéseken is részt vehet. Úgy tudom már magyarországi kolostorokban is működik ez.

Ilyen estben is féltékenykednétek?

Bocs. :-)

Mi 16 éve megyünk mindenhova együtt, és a feleségem 10 éve van itthon egyedül a gyerekekkel. Azóta munkahelyen is csak akkor járt, ha elvittem magammal.

36F

33: Ő.

De Te mész nélküle is munkába meg máshova is.

Nem?

Ha valaki, valakit tényleg szeret ahhoz ragaszkodik.

"Aki nem fél senkitől, és semmitől, az nem szeret senkit, és semmit."

Addig jó, amíg a párunk féltékeny, mert az a szeretet jele.

Ha valaki nem féltékeny az nem szeret.

Én így gondolom, és sokan mások is, de nem általánosítok.

36F

#17 Mint írtam 10éve szinte minden napjának a felét egyedül tölti, amíg a gyerekek, és én elvagyunk. Ekkor akár pasizhatna is.

#36 Az hagyján, hogy nélküle megyek dolgozni, bár többször elvittem már, de Ő is egyedül jár boltba, óvodába, iskolába...