Hogyan lehet kibírni a szürke hétköznapokat?

Megható, ahogy írsz magadról, mélyen átérzem a szomorúságod s az elkeseredettséged. A kapcsolatotok motorja, és minden kapcsolaté a szerelem gyakorlásának a fenntartása! Ez tud annyi töltést adni egymásnak, amitől ha egymásra rá lesztek megint hangolódva, a férjed is máshogy jön este haza s Te is máshogy várod a közös otthonba! Találd meg a leleményességeddel azokat az apró érintéseket, mosolyokat, öleléseket, csókokat, melyekkel az estéteket vagy a kora reggeli perceket megédesítitek, akkor mindennek más íze lesz, mint a jó fűszertől az ételnek! De ez abból kell fakadjon, hogy magadban a férjed visszaállítod abba fókuszba, ahol rajongsz érte s mindent meg is teszel a kedvére! ha ez nem sikerülne, akkor csak idő kérdése mikor darál szét egymástól az idő monoton üteme! Te tudod elkezdeni, mert a napközben van rá időd "kitervelni" a kis meglepetéseket, amikkel meglepheted a kedvesed és meglátod a gyermeked is hogy fog örülni az örömeteknek! Ami titeket tovább fog lelkesíteni! És a játszótéren is a többi anyukával is erről is lehet beszélgetni, hogy most meghódítod a férjedet, s nem az intrikákról s csak a gyerek problémáiról! Aztán majd mesélhetitek egymásnak a fejleményeket, hogy melyikötök tudta boldogabbá tenni a szerelmét?! Ez a kulcsa egy kapcsolatnak, különben jön a szerető és egyéb megoldások, mert az ember arra született, hogy élvezze az életet, akkor is, ha ez a rendszer ezt nem teszi annyira könnyen lehetővé! Termtsd újjá a köztetek alvó szerelmet, mert ez életet visz a hétköznapjaitokba!!!

Ez lehet depresszió... lehet a tél után, vitaminhiány, stb. most jön a tavasz és a nyár ami máris új lendületet hozhat az életedben. Szerintem normális érzés a fásultság és az unalom, akkor is ha az embernek mindene megvan. A boldogságodat meg tényleg ne tedd a férjedtől függővé. Augusztustól pedig ha elkezdesz dolgozni, minden át fog alakulni és új kihívások elé nézhetsz. Kitartást.