Van itt olyan, aki elfogadta, hogy a férje nem szeret beszelgetni es legszívesebben folyton csöndben lenne?

Próbáltad már azt hogy ezt mondod neki?Tudom hogy nem szeretsz beszélgetni,de legalább próbálkozhatnál hiszen a feleséged vagyok.<-Ha ezt hallanám a nőmtől kedvesen mondva biztosan változtatnék.Mond meg a tutit.

A kommunikáció lenne a párkapcsolat alapja. Biztos, hogy nem bírnám olyan ember mellett, akivel nem lehet beszélgetni.

Ó, én néha nagyon örülnék:) Az enyémnek legtöbbször szómensése van :)

Ilyen a beállítottsága az embernek, úgy látszik ezt senki se vágja. Ti nem találkoztatok még zárkózottabb emberrel akivel alapvetően normális, rendes, de nehezen lehet vele kommunikációt kezdeményezni? Azt gondoljátok az ilyenbe nem lehet beleszeretni? (Mert azt írjátok sokan, hogy a házasság előtt kellett volna gondolkozni) Szerintem nincs olyan házasság ahol a felek mindenben 100%-ban egyeznek. A kérdezőnél most ez a probléma. Segítséget kért, ötletet, nem támadást.

Én egy olyan férj vagyok, aki csak akkor szeret beszélgetni, ha van mondanivalója ill. ha lényeges dologról van szó. Hát némi feszültségek származnak ebből, mert nem vagyunk egyformák és egyformán szófosók. De azért megy a dolog már csaknem 50 éve.

valóban, a párom nem tökéletes, én sem vagyok az. de olyan hibái vannak, amik számomra könnyen tolerálhatóak és nem árnyékolják be a mindennapjainkat. bizonyára ő is így áll az én hibáimhoz.

Na az én párom detto. Mikor összejöttünk 4 éve pont ez a nyugodtsága tetszett meg. Az előző páromnak soha be nem állt a szája, mikor hazaért 1 órán keresztül mesélte milyen volt a napja, este is lefekvés után még vagy 1 órát mesélte, hogy másnap mit fog csinálni. Agyrém volt ez az állandó szervezkedő, tudálékos magatartása már nagyon zavart. Jelenlegi párom meg szöges ellentéte és ezt imádtam benne, hogy olyan csendes, nyugis de mellette erős és hatalmas szexuális kisugárzása volt már csak ez a kis szerény de mellette kis sunyi magatartása miatt máshogy nem tudom jellemezni. Viszont így 4 év után már engem is zavar kicsit, hogy nincsenek barátai, otthonülő alig lehet kirángatni ha épp nem melózik képes egész nap aludni meg tévézni, beszélgetni csak amit muszáj. Néha szóváteszem neki, de akkor jön hogy megszokhattam volna már, hisz tudom hogy ő nem olyan beszédes, és igaza is van. Én viszont örökmozgó, beszédes vagyok úgyhogy sokszor ő otthon van, főz, takarít én meg megyek jobbra balra, barátnőzők mászkálok, de őt ez nem zavarja. Most várom a közös babánkat, félidőn már túl vagyok de semmi terhességi tünet, nem rugdosódik szerencsére olyan nyugodt eddig mint az apukája. Szóval én elfogadtam ilyennek, van hogy néha bosszant kicsit főleg ha mástól tudom meg a dolgait amit csinált főleg akkor, de szerencsére én meg haragot nem tudok tartani úgyhogy elég jól működik eddig.

Az ilyen ember tipikusan az a kategória, aki, ha gond van a kapcsolatában, nem szól, hanem rögtön félrelép. Mert az ugye egyszerűbb, mint megbeszélni, mi a gond.