Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Olyan házaspárok, akiknél a férfi a ház ura, nektek miért vált be ez a felosztás? Mi a férfi és mi a nő dolga otthon? Hogy fogadják a körülöttetek lévők?
Kérlek olyanok NE válaszoljanak, akik szerint ez nem normális és csak kioktatni akarnak!
Nálunk a férjem az úr a háznál, na nem ver és nem aláz meg természetesen, és minden felmerülő kérdést együtt megbeszélünk, de ő hozza a döntéseket végül, én pedig elfogadom őket. A pénzt is ő kezeli (az én fizetésem nagy részét is), a számlákat én fizetem be, a bevásárlást is én intézem, de ő osztja be mikor mire mennyit költünk, mert én hajlamosabb vagyok pazarolni a pénzt. A házimunka, főzés, mosás stb. az én dolgom, ő sokat foglalkozik a gyerekekkel, leköti őket és tanul velük. A családunkat is ő "képviseli" társaságban, ő beszél inkább ha kérdeznek, ha nálunk van vendégség is inkább ő szórakoztatja a vendégeket, én pedig inkább a konyhában ténykedek (ha nem készültem el a vendégség kezdetére) és figyelek, hogy a vendégek mindennel ki legyenek szolgálva.
Nekünk nagyon jól bevált ez a felosztás, és szeretnék olyanoktól hallani, akiknél szintén így működik a család, mert általában ha szóba kerül rögtön sajnálni kezdenek vagy felháborodnak helyettem is, pedig egyáltalán nem vagyok elnyomva vagy kiszolgáltatva.. Férfiak, nők válaszát is szívesen várom, sőt, a fordított helyzet is érdekel, ha van itt ilyen, hogy az miért működik jól.. :)
válasza:"Ha masik pasival konfrontalodnom kell, akkor elotte tobbnyire ranezek a felesegemre es o egy kicsit bolint a fejevel, hogy tegyem vagy ne tegyem. Nekem meg ez peldaul segitseg."
B+, a könnyem is kicsordult!
És ha mondja, hogy "kapd el, csibész", akkor elkezded harapdálni a gatyája szárát? XD
válasza:
válasza: válasza:Én semmi extrát nem látok a kapcsolatotokban. Az egyik fél kezeli a pénzt, hozza a döntést. Mikor elkezdtem olvasni pont azt hittem, hogy az lesz amit mindjárt az elején legszögeztél, hogy nem ver, nem aláz. És ez a lényeg. A többi mellékes, ha igy ez neked is jó és boldogok vagytok.
Egyik barátnőméknél ahol a férj dolgozik, ő kezeli szintén a pénzt, utolsó szó is szerintem a férjé a fontosabb döntésekben, de nem mindig, és persze nincs kiszabva anyagilag sem azért. Szuperul működő házasság.
Másik barátnőméknél, mind2 dolgozik, az asszony van hogy több pénzt visz haza, otthon ő csinál mindent, a férjnek van egy laza állása, akinek hazatérvén mindig annyi dolga van, hogy szegény majd belepusztul (csak látszatja nincs!). Az asszony igy is lenézve, alázva, kuss a szava, csak a gyerekek tartják össze a házasságot. Soha nem akarnék ilyen férfi mellett élni.
NÁlunk a férjem a pénzkereső, nekem most járt le a gyesem. Munka után vannak maszek dolgai is. Otthon ezért mindent én csinálok, gyerekekkel én foglalkozom, pénzt én kezelem. (bár volt már hogy ezen összekaptunk, hogy hol a pénz, akkor mondtam neki, ok. jövő hónaptól te végzed a bevásárlást, te adod fel a számlákat, nekem nem kell a pénzed, majd meglátom te hogy fogsz kijönni. Persze abból nem lett semmi. Nem szórom a pénzt, azt veszek amit kell, egy 5 tagú családban vannak kiadások bőven és ezt ő is tudja, csak néha ülök a vezetékén. :D )
A döntéseket együtt hozzuk. Erre megint csak azt tudom mondani, hogy egy okos nő úgy csinál mintha a férjének is lett volna benne szava, hadd higgye ezt, de végül is az esetek 85 százalékában úgy van ahogy én azt kigondoltam. :D
Imádjuk egymást immáron pont ma 18 éve. Csodálatos házasságunk van és nem papucs a férjem. Tudja mikor kell férfinek lennie.
Egyébként ha a környezetemből indulok ki, ott ahol a férj a főnök, de ezt szó szerint értem, ott nem működik jól a házasság. Egymás tisztelete nagyon fontos.
Utolsó, ezzel mondjuk én személy szerint nem értek egyet. A férjem és én egyenlőek vagyunk, és tudom, hogy ő is így gondolja. Nem egyformák, de egyenlőek. Ha észrevenném, hogy nem tekint ugyanolyan értékes embernek, mint saját magát, biztos, hogy nem hagynám, hogy ő legyen a hagyományos férfi szerepben. De mivel sosem érzem magam fenyegetve, így azt sem érzem, hogy bizonyítanom kellene neki hogy megbecsüljön, ezért nincs gondom azzal, hogy háttérbe húzódjak. A férjem sosem követelte, hogy ő üljön az asztalfőn és ő hozza a döntéseket, csak így alakult. Soha nem veszi semmibe a véleményem, én cserébe megbízom benne, hogy a családunknak legmegfelelőbb döntést fogja meghozni. Volt már olyan, hogy a véleményemmel szöges ellentétben levő döntést hozott, amit először a büszkeségemnek kicsit nehéz volt benyelnie, de aztán rájöttem, hogy az a döntés semmivel sem volt rosszabb, mint az enyém lett volna, és teljesen feleslegesen túráztattam magam, azóta teljesen megbízom a döntéseiben.
Az tény, hogy mi gyakorlatilag sosem veszekszünk, hiszen az utolsó szó úgy is az övé. Viszont vitázni szoktunk, nem haragból, hanem a saját véleményünk mellett érvelve. Volt, hogy én győztem meg őt, volt, hogy ő engem, és volt, hogy senki sem győzött meg senkit, ilyenkor hasznos, hogy ő dönt, így ebből sincs harag. :)
28-as: Azt, hogy nem ver és aláz meg azért emeltem ki, mert sokan a hagyományos családmodellt ezzel azonosítják, és elsősorban szerettem volna kiemelni, hogy nálunk ilyen nincs. Természetesen ez nem érdem, de sokaknak nem egyértelmű. A munkamegosztásunk nem egyenlőtlen, sosincs olyan, hogy valamelyikünk csak a lábát lógatja, míg a másiknak sok a dolga, de ezt írtam is korábban, ha látja, hogy nagyon sok dolgom van, neki meg semmi, akkor besegít, sőt, például a portörlést csak ő csinálja, mert nekem komoly allergiám van. Szép is lenne, ha nekem naponta kellene gyógyszert szednem, mert a portörlés az asszony dolga. Az, hogy alapvetően az én dolgom a mosás, takarítás, főzés, stb még nem azt jelenti, hogy neki derogál ezeket megcsinálni, ha nekem nincs rá időm, csak alapvetően én teszem meg ezeket, és próbálom úgy kiszolgálni őt, ahogy tudom. Az utolsó "statisztika" pedig szerintem elég légből kapott, nem hiszem, hogy bármilyen tudományos publikáció ez alátámasztaná, de ha igen, akkor elnézést. Én bízom a férjemben, nem hiszem, hogy bármi oka lenne az erőszakra, én ezt inkább úgy tudnám elképzelni, ha a) én áldozat típus lennék és ki akarná használni b) ő lenne nagyon hatalomra vágyó, de én is az lennék, így az érdekütközés miatt az erőszakhoz folyamodna.. Az esetek egyike sem áll fent nálunk. Nem tudom mi oka lenne bántani, hiszen mindig tisztelettel beszélek vele (ő is velem), ha megkér valamire azt megcsinálom és elfogadom a döntéseit.
Bocsánat, az előzőt az utolsó előtti hozzászólónak címeztem, csak mire elküldtem már jött egy új válasz. :)
Szóval tényleges utolsó, először is nagyon boldog évfordulót kívánok. :) A ti házasságotok is harmonikusak tűnik, és végül is ez a fontos, hogy a felek jól érezzék magukat a kapcsolatban. Amíg megvan a kölcsönös szeretet, megbecsülés és tisztelet nagy probléma nem lehet.
válasza:Szia.
Nálunk egy kicsit hasonló a helyzet, de nem mindenben, ráadásul még fordított is a felállás.
Mindketten dolgozunk
nincs gyerekünk
nőként én kezelem az összes pénzt mert a férjem hajlamos szórni:) és ő kért, hogy én kezeljem
viszont együtt hozunk döntéseket, és ha az a másiknak nagyon nem tetszik akkor nem elfogadja mégis, hanem akkor az nem lesz...remélem érthető ez így.
mindenkinek vannak feladatai a háztartásban. tudom ezért le fognak pontozni... de a tipikus női házimunkát én csinálom:) mert én a férjemet megkértem rá hogy így csináljuk. Nekem ezek a dolgok jobban mennek...jobban is szeretem. kényelmesebb satöbbi...
felsöprés, felmosás mindenhol, mosogatás, mosás, fürdőszoba takarítás,
számlákat én intézem,
illetve télen én lapátolom a havat mert szeretem :)
A férjem a pasi munkákat szokta csinálni:
villanykörték cseréje, könyvespolcok felszerelése,
csap megszerelése,
begyújtás, favágás,
nyáron fűnyírás,
szemét kidobása
bevásárlásnál ő cipekedik többet + teregetni is ő szokott:)
de nem nehezíti az én munkámat, csak azért mert a tipikus házimunka az enyém...tehát nem hagyja szanaszét a szennyes edényeket, hanem kiviszi a mosogatóba, a ruháit nem dobálja szét a házban, hanem a szennyesbe teszi. kidobja maga után a szemetet stb...
A havi nagy bevásárlásra együtt megyünk, a heti kisebb bevásárlást pedig ő intézi.
Portörlés közös.
A pénz része meg annyi hogy azért kezelem én kizárólagosan, mert a férjem hajlamos elszórni ha van nála. És ő kért meg erre. A döntések is közösek. És ha valamelyikünk nem akar valamit, és meggyőzni sem lehet, nem fogjuk a másikra erőltetni. Csak mert a másiké az utolsó szó. Nálunk ilyen nincs... Ez az elnyomás egyik formája lenne szerintem. Tehát nekünk nem lenne jó ezért nincs ez nálunk...
De mindenki úgy él ahogy szeretne, és ha tényleg boldog, akkor neki úgy jó.:) és senki másnak nincs beleszólása, és nincs joga elítélni sem.
válasza:#35 Nem jól fogalmazok. Számomra az egyenlőség egy kicsit konkrétabb. pl.:
"A fiúknak kukija van a lányoknak puncija" (Ovizsaru) :-) Tehát nem egyenlőek.
Két egyenlő kanál, mákot teszünk a tésztára, de ha megszámoljuk a mákszemeket akkor derül ki, hogy igazából nem is egyenlőek. Szakmai ártalom (programozó vagyok). Nem akarok többet játszani a szavakkal, inkább kimondom, hogy te sokkal jobban fogalmazol nálam. Elismerem, hogy nem jól fogalmaztam, kérlek nézd el nekem. Ettől függetlenül egyetértek veled. Az én feleségem, és a véleménye is ugyanolyan súlyú, mint az enyém. A felelősségen nem osztozok, elég neki a dolga, ennek a súlyát nem akarom, hogy Ő viselje. A napi kiadásokba, viszont nem szólok bele, bár én egy kicsit garasosabb lennék, de amíg nem okoz gondot, nem baj, hiszen a gyerekeinket, és minket kényeztet. pl.: Mosógépvásárlásnál én csak annyit várok tőle, hogy "A" betűs legyen, és tudja megindokolni, hogy miért akar drágábbat, mint amennyit szánok rá. Ez megtörtént. Ő rámutatott, és ezzel letett róla. kb.50%-al többe került a tervezettnél, de estére már örömmel használta, és még most is. Ebben az esetben (is), lehet igaza az egyik hozzászólónak, hogy a feleség úgy irányítja a férjét, hogy a férj azt hiszi, hogy Ő döntött. De biztos ez? Maradva a példánál, nekem az a fontos, hogy a mosógép olyan legyen amit örömmel használ, hiszen mindannyiunknak az az érdeke, hogy tiszta ruhában járjunk.
Valaki írta, nem pont így, hogy az egyik fél dolgozik, a másik nézi. Aki eltudja nézni, hogy a párja dolgozik, míg Ő pihizik, az vagy olyan fáradt, beteg hogy nem tud mozdulni, vagy ... - ezt a részt kisípolták.
#34 boldog évfordulót! :-)
válasza:"villanykörték cseréje, könyvespolcok felszerelése,
csap megszerelése"
Ez nem igazi házimunka, mert a házimunka olyan dolog, ami adott rendszerességgel megjelenik. Főzés, mosogatás rendszeres dolog, de egy polc felfúrása? Ha minden kedden felfúr egy polcot, akkor igen, az házimunka. De így ez csak egy felmerülő igény. Ez ugyanolyan, mintha női munkánál felsorolnám, hogy "csőtöréskor felmosás" vagy "kerámia eltörése esetén a cserepek felsöprése".
válasza:Most képes vagy 3 kiragadott dologba belekötni?
Nálunk ez is házimunka. Miért ne lenne az? Házon belül történik. És én értékelem ezt is, attól függetlenül hogy nem minden nap szerel fel új könyvespolcot....
de ha úgy jobban tetszik port szokott törölni, tereget, és bármit megcsinál amit kell. A lényeg annyi, hogy ő 12 órát dolgozik naponta, én meg 8at, tehát itthon sincs, hogy más házimunkát megcsináljon, mert mire hazaér én már rég végzek vele...nem majd megvárom 12 óra fizikai munka után hogy még takarítson is:D persze....hogyne...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!