Elválnátok?

Ha valóban jól álltok anyagilag, akkor lehet nem ártana valami párterápiára elmenni. Ez nem vicc, szembesítsd a férjed a gondjaiddal és lehet hogy ő is tud majd egy-két dolgot a "fejedhez vágni" de legalább túl lesztek rajta.

Szerintem még menthető a dolog.

12: Csak akkor van értelme, ha szeretik EGYMÁST, ha nem, akkor tényleg semmit nem ér. És akkor sem ér semmit, ha a férj nem hajlandó kommunikálni.

13: Persze megjátszhatta magát, DE a férj sem tett meg mindent, hogy rájöjjön, milyen is valójában a feleség természete, szóval hagy ne sajnáljam már, sorry. Ugyanezt mondtam rokonomnak is, mikor vált, pár éve, hogy bocs, de te a nyilvánvalót nem akartad tudomásul venni, a családodat meg egyszerűen nem hallgattad meg, szóval tőlem ne várj sajnálatot. Felnőtt emberek, úgy b*sszák el az életüket, ahogy akarják, és hát el is b*sszák.

A kérdésedet végigolvasva, nekem egy fontos információ hiányzik a leírtakból: Te szereted Őt?

Tudom persze, hogy ha igen, az önmagában még nem oldja meg a problémáitokat, ha tényleg "napi szinten veszekedtek", és "nagyon megromlott a kapcsolatotok".

Úgy fogalmaztál: "A férjem szeret minket, és ......", de arról nem írtál, hogy ez az érzés mennyire kölcsönös.

Ha igen, akkor - feltéve, hogy mint a ketten nyitottak vagytok rá - szerintem is jó ötlet lenne a párterápia, ahol egy harmadik, kívülálló, semleges fél sokat segíthet, főleg, ha kommunikációs problémáitok vannak egymás között.

A férjed vajon érezheti a probléma súlyát, hogy

Te már eljutottál odáig, hogy felmerül benned a válás gondolata? Elmondtad ezt őszintén neki?