Rossz így a kassza?

Nyilván nem akarja a kérdező vagy a párja a közös kasszát, különben nem lenne itt a kérdés. Legalábbis ha akarnák, akkor értelmetlenné válna maga a probléma ugye.

Mindenki amit fogyaszt: oké. A rezsinél majd mérik, hogy ki mennyit zuhanyzott? Külön mennek bevásárolni, vagy leülnek a csekkel számolgatni, hogy ki mennyivel jön a szalámiért?

Értek én mindent, még azt is, hogy miért keresetarányos és azt is, hogy nem egyszerű kiszámolni amit én mondtam, de az akkor sem fer, hogy azért mert én (vagy a másik fél) többet keres, azért fizessek/n többet!

Mi a baj a közös kasszával?

Közös kasszánál mehetnek együtt nyaralni, oda, ahová a pénztálcájuk engedi. Viszont ha nem hajlandóak ebbe belemenni, akkor miért ne mehetnének külön-külön?

Akit szeretek, azzal mindenben osztozok!

Tehát ha én keresek havi 800 000-et ő meg 60 000, akkor igenis az mind a kettőnkké!

De ha ezt nem vállaljuk el, akkor meg fizesse mindenki, amit fogyaszt!

Mondjuk ha jobban belegondolok...

Igazatok van, hiszen a közös kassza összességében ugyanazt eredményezi, mint a keresetarányos fizetés!

Ergo bocs! :D

Semmi baj a közös kasszával, de ha nem akarják, akkor nem, hiába mondod nekik.

Nekünk jobban tetszik a külön, ha gyerekek lesznek, akkor elgondolkodunk a közösön. De már sok helyen leírtam, hogy eltérnek az igényeink a pénzköltés terén, így nekünk a külön egyelőre jobban megfelel.

Viszont szerintem ha külön kasszánál fele-fele van, az a kevesebbet keresővel szemben nem fair. Vagy maximum akkor, ha az ő igényeinek megfelelően költekeznek - de akkor meg a többet kereső lesz az elégedetlen. De a kisebb keresetű meg miért fizessen aránytalan összegeket olyan dolgokra, amire neki nincs igénye?

Ezért lenne jó megoldás a kérdezőéknek a keresetarányos fizetés. Megengedhetnék maguknak a nagyobb színvonalat, ha az élettársa erre vágyik, de mindkettőjük számára finanszírozható volna, jutna-maradna is.

Szerintem úgy jó, ahogy nektek megfelel...

Mi úgy csináljuk, hogy én fizetem a kaját és a kutya dolgait (kaja, orvos, oltás, játékok, egyebek), ő pedig a rezsit, a lakásbiztosítást, a kocsival kapcsolatos dolgokat. végül is ő többet fizet, mint én, de ő is keres többet. A maradék pénzünkkel azt csinálunk amit akarunk, nem számolunk el vele a másiknak, viszont amit leírtam az nem szentírás nálunk. Volt már, hogy én fizettem be csekket és hogy ő vett kaját, az éttermet, meg mozit, ahogy esik úgy puffan alapon fizetjük. Végülis icsit olyan, mintha egy kasszán lennénk, csak így nincs kimondva. Ha valamit fizetni kell úgyis az fogja, akinél pl van kp ha az kell, és ezeket utána nem kérjük vissza a másiktól.

nekem is ez tetszik a legjobban.

nálunk úgy működik, hogy amikor összeköltöztünk, megbeszéltük hogy én állom a lakás összes költségét, a párom pedig a kaját. közben neki lett egy autója, és egy cica is lakótársunkká szegődött :) a kocsival járó költségeket ő fizeti, a macsek dolgait pedig én.

a maradék pénzét mindenki olyan arányban teszi félre és költi el ahogy szíve diktálja, nincs beleszólás.

bár az hallgatólagos megállapodás volt hogy mindkettőnknek legyen megtakarítása vész esetére. ha nincs vész, akkor pedig a jövőbeli célokra.

mindkettőnknek van végzettsége, munkatapasztalata, legrosszabb esetben is 1 hónap alatt el tud helyezkedni bármelyikünk ha ne adja az ég, de leépítés lenne a cégnél.

ha lesz gyerekünk, akkor az ő költségeit is megosztjuk valamilyen szisztéma szerint.