Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ki hozzon áldozatot ebben a helyzetben? Mi lehetne a megoldás?
Megpróbálom nagyjából pontosan leírni, hogy milyen helyzetben vagyunk. 3 évvel ezelőtt a férjem vidéken kapott munkalehetőséget, amiről azt hitte, hogy a karrierje szempontjából sokkal jobb lesz, mint az akkori munkája, ezért felmondott, és elfogadta az állást. Én akkoriban végeztem az egyetemen és kezdtem el a Phd képzést. Elég jó lehetőségeim lettek volna, de mivel követtem a párom, nem voltam "tűzközelben", csupán az óráimra mentem el havonta egyszer, és lassacskán elfelejtettek. Főleg, hogy közben gyereket is szültem, így kimaradtam egy évet. Elég nehéz időszak volt, ott voltam barátok, család, ismerősök nélkül, tök egyedül, férjem állandóan dolgozott, vagy összejárt a kollégákkal, én meg nem ismertem senkit. 1 éve kaptam én is ott egy nagyon jó munkalehetőséget a szakmámban. Nagyon jól érzem magam, nekem is beindult a szekér, vannak ismerőseim, jól érzem magam. Erre pár hónapja elkezdte mondogatni a férjem (már előtte is mondta néha, de nem ennyire radikálisan), hogy nem erről volt szó, amikor ide jött, utál ott dolgozni, felejtik el Pesten, úgy érzi, lefelé süllyed a karrierjében, be fog fásulni stb., ezért felvette a kapcsolatot a volt főnökével, aki azt mondta, hogy várják vissza szeptembertől, ha úgy dönt.
Na már most: nekem Budapesten egyelőre nincs munkalehetőségem. Pályakezdőként nagyon nagyon jó pozícióban vagyok a mostani helyemen, és szeretek ott dolgozni, Pesten meg mindent felszámoltam, mindent előről kellene kezdenem. Ráadásul itt van szolgálati lakásunk, amiért 20ezer ft-ot fizetünk egy hónapban, és félre tudunk tenni saját lakásra, míg Pesten albérletben kellene laknunk, és minden fizetésünk elmenne. Ő viszont kijelentette, hogy nem hajlandó itt maradni, és nem ért enegm, pedig én is sokat panaszkodtam, hogy nem érzem ott jól magam (igen, amíg nem voltak lehetőségeim).
Engem viszont ez most nagyon rosszul érint, olyan, mintha rám nem is gondolna. Egyszer már otthagytam mindent a kedvéért,felszámoltam mindent, és utána mentem az ismeretlenbe. És most, hogy ott is felépítek magamnak valamit, megint számoljak fel mindent, és menjek utána az ismeretlenbe megint, ahol ki tudja mi lesz? a szakmámban amúgy is nagyon nehéz munkát találni, kell hozzá egy nagy adag szerencse és ismerettség. És ez egyelőre ott nincs meg. Itt pedig nevet szerezhetnék a szakmában, és később könnyebben találnék munkát, akár pesten. Én sem akarok itt megöregedni, de nem 1-2 évente váltogatni. Itt össze tudunk spórolni egy lakásra, és is tapasztalatot szerezhetek, és minden szempontból könnyebben tudunk lépni pár év múlva.
Ő viszont hajthatatlan, és azt mondogatja, hogy nem bírja ott tovább, meg se.get sem csinálhat a szájából. Erre kitalálta azt, hogy akkor ő jön, én meg maradjak ott a gyerekkel. Azt tudni kell, hogy éppen egy párkapcsolati krízise vagyunk túl, ezért 1, nem vagyok egyelőre még biztos abban, hogy kibírnánk ezt a fajta életet, hogy havonta egyszer találkozunk (mert mindkettőnk munkája olyan, hogy nincs hétvége-ünnepnap, hanem random vannak a szabadnapok, és sokszor nem lehet előre tudni, hogy mikor). 2, Mindenféle segítség nélkül, és (ismerve magam), nem bírnám ott egyedül a gyerekkel! Kikészülnék rövid időn belül, plusz a fél fizetésem babyszitterre menne el. Szóval számomra ez nem alternatíva...
Bocsánat a hosszú szövegért, csak próbáltam minél pontosabb képet festeni a helyzetről. Köszönöm a segítő szándékú válaszokat!
Itt lényegtelen a meló, itt egyetlen egy eldöntendő kérdés van mit választasz:
kapcsolat vagy karrier.
A dolog azért szörnyű mert van egy gyereketek és mert a házasságod menthetetlen, ugyanis ha menthető lenne, mindez amit itt te felsoroltál nem lenne kérdés számodra, fel sem merült volna. Nem évődnél, és nem vacilálnál ennyire. Jöhetsz Pestre, de szerintem felesleges. Ha szerencséd van akkor a távkapcsolatba talán-talán felélednek ujra az érzéseitek, bár az irásod alapján nem úgy tűnik, hogy ez történne, de bizzunk a jobbik megoldásban.
Nekem úgy tűnik, hogy a férjed nem igazán veszi figyelembe a te szempontjaidat, és csak magával törődik.
Te már hoztál áldozatot, most neki kellene-és azelőtt kellett volna veled beszélnie, hogy a régi munkahelyen érdeklődik.
Ha rossz passzban vagytok, a távkapcsolat nem igen fog menni szerintem.
egyszer már választottam, és őt választottam
Mert akkor még szeretted és stabil biztos volt a kapcsolatod. Már nem az.
Nem bántalak, nem kritizállak, csak arra akartalak rávilágitani, hogy a kettötök problémája sokkal nagyobb mint amit te észre akarsz venni. Talán még menthető, de kevés az esélyed.
Az otthon mindig a nőé.
Én nem értem miért innen várod a választ? Hiába próbálod leírni a konkrétumokat, teljes képet nem fogunk kapni, mer t a férjed álláspontját nem ismerjük, úgy meg nem lehet "ítéletet" hozni, hogy csak téged hallgatunk meg. Persze ez csak az én véleményem, itt a többség, főleg nők, úgy is a te pártodat fogják.
Másrészről ez nem olyan jellegű kérdés, hogy "kell" áldozatot hoznia valakinek. Illik, de nem kötelező, ha tegyük fel tényleg a férjednek kéne, de mégsem teszi, akkor ezt nem róhatod fel neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!