Emiatt nem szeretek haza jönni, vajon mi lenne a megoldás? Voltatok hasonló helyzetben?
5 hónapja költöztünk össze a párommal, mindkettőnk otthonától 200 km-re. Nem túl gyakran járunk haza, kb havonta és a nagyobb ünnepekkor mondjuk 1-1 hetet.
Mikor haza jövünk, olyan rossz érzésem van. Mintha az egész kapcsolatunk "visszafejlődne" két tizenéves szintjére...A városban ahol együtt élünk van egy férfi és egy nő, egy közös lakás, közös döntések, együtt töltött idő, felelősség. "Itthon" meg...
Ott kezdődik, hogy mikor haza jövünk mindenki a "saját" családjához megy "haza". Nem nagyon megoldható, hogy egyikünknél vagy másikunknál aludjunk, mindkettőnknek van kisebb testvére, nálunk pl. nincs is két személyes ágy a szobánkban... Ennek következtében (?) napi 2-3 órát töltünk együtt, jön hozánk a párom, vagy megyek hozzuk, kimegyünk a haverokkal, aztán mindenki megy "haza" lefeküdni.
Nincsenek nagy családi ebédek, ilyen "hasznosan" együtt töltött idő...Nálunk néha kezdeményezik a szülők, hogy vacsizzunk itt, ebédeljünk itt, de a párom szülei nem. Nem mintha nem látnának szívesen, mert ha ott lennék, biztos engem is leültetnének, de nem keresik ezeket az alkalmakat...
Mikor itthon vagyunk, úgy érzem két tizenéves kapcsolatába csöppenek bele, mint amikor gimisek voltunk. Ha itthon vagyunk, jóformán megszűnik a "mi", és ez olyan rossz...
5,6 éve vagyunk együtt, már jegyesek is vagyunk, emiatt is rossz ez. Múltkor már az is megfordult a fejemben, hogy ha lenne két gyerekünk, az egyik anyóshoz menne, a másik hozzám, vagy mi? :(
Voltatok hasonló helyzetben?
Nem is az a "gond" hogy itthon is kell lenni, a családdal, nagyszülőkkel stb. mert természetes, csak úgy eltűnik minden ami a miénk, ha itthon vagyunk.
A párom mondjuk kicsit jobban is tart a családjához (nem hogy jobban szereti, csak másképpen), ha itthon vagyunk akkor, néha olyan érzés, mint másodiknak lenni. Nem ez a jó szó, de nem tudom megfogalmazni.
A mi nagyszüleinknél se férünk el mind, nincs annyi hely egyik nagyszülőnél sem (főleg, hogy mi gyerekek hárman vagyunk testvérek). Én egyáltalán nem gondolom, hogy baj, hogy a szüleim ilyenkor egy-két éjszakát külön alszanak. Szerencse, hogy a nagyszüleink egy városban laknak és nem is túl messze egymástól. Mi, gyerekek felváltva alszunk egyszer az egyik, egyszer a másik nagyülőnél.
Az meg, hogy nincsenek közös programok, nyilván rossz, de tegyél ellene. Beszéljétek ezt meg a pároddal, hogy neked ez fontos lenne, és vesse föl a témát a szüleinél. Mi hétvégére szoktunk menni, egyik nap az egyik, másik nap a másik nagyszülőknél ebédelünk, és mindenki ott vacsorázik és reggelizik, ahol alszik. Napközben, kb. 10-től 5-6 óráig együtt vagyunk valamelyik nagyszülőnél. Mivel már egyik nagypapám sem él, apa mindkét nagyinak szokott segíteni ilyen férfias munkákban (pl. fel kell csavarozni valamit a falra). Anyának is jó a kapcsolata mindkét nagyival, ők is sokat beszélgetnek.
Az, hogy úgy érzed, háttérbe szorulsz, az is normális, és szerintem nem kéne nehezményezned. Természetesen ezt is beszéld meg a pároddal. Szerintem normális, hogy ebben a kis időben a szüleivel szeretne foglalkozni, neked ott van a hónap többi része. Nem vádolni akarlak, vagy hibát keresni, de nem azért érzed ezt rossznak, mert veled sosem foglalkozik ennyire kitüntetetten? Gyakori gond az, hogy mivel a párok állandóan együtt vannak, sosem figyelnek egymásra igazán. Erre figyelni kell, hogy legyen ilyen idő is rendszeresen (minőségi időnek hívják a pszichológiában).
Remélem tudtam segíteni, és előrébb juttok. Sok sikert!
Utolsó! Nagyon Drága vagy, amiket írsz, mind ismerős...
Nem gondolom, hogy nem töltünk együtt minőségi időt a párommal, sőt.
Mindig én vagyok a kitüntetett figyelme középpontjában egyébként, ott ahol lakunk. Rengeteg dolgot csinálunk együtt, sok közös hobbink van, gyakran bújunk csak úgy össze és bámuljuk a plafont, közben jókat beszélgetünk, ilyesmi. Nics baj ilyen téren a kapcsolatunkkal. Azt hiszem pont EZ AZ, ami ilyenkor, itthon hiányzik nekem.
Ami a megbeszélést illeti, említettem neki az érzéseimet, aggályaimat, szerinte nincs így, és ez rendben van így. Kicsit elszomorodtam a válaszán, arra kért konkrét dolgokat mondjak, min változtasson, hogy nekem jobb legyen. Tényleg az segítene, ha együtt lehetnénk, egyik családtól sem zárkózom el, de ne legyünk így "külön".
A vendégszoba kialakítása egyelőre se nálunk se náluk nem aktuális, sajnos.
Bocsi, de nem tudom elképzelni, hogy nem lehet megoldani a dolgot. Nálunk sincs sok hely, ha a húgomék is pont akkor mennek haza a párjával, mint mi, akkor kész tömegnyomor, nem is tudom, mi lesz ha majd az öcsémnek is lesz barátnője.
Ennek ellenére mindig megoldjuk, hogy együtt aludjunk. Mi tipikusan az én régi ágyamon, ami egyszemélyes ugyan, de egy-két éjszakát kibírunk, össze kell bújni és kész. A húgomék meg kihúzzák a nappaliban a kanapét, azon alszanak.
A párom szüleinél elférünk, de oda meg négyesben szoktunk menni egy ismerős párral, ők olyankor egy felfújható vendégágyon alszanak. Na ilyet pl. ti is beszerezhetnétek, kb. 3-5 ezer Ft.
A másik dolog, hogy nem baj, ha néha külön is vagytok. De ha nagyon nem bírjátok, akkor miért nem szálltok be a munkákba? Ha ebédre nem is akar áthívni az anyós, talán azon nem sértődne meg, ha átmennél lefesteni a kerítést :)
Kétszobás panelba aligha lehetne menni kerítést festeni :D
Felfújhatós matracunk van, csak épp nincs hely, ahová felfújni. Szóval ez szélmalomharc...:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!