Érdekelne, volt-e/van-e valaki hasonló helyzetben mint én, és mi lehetne a megoldás, mert már nagyon rosszul érzem magam?!

Nehéz lehet egyedül egy kicsi gyerekkel, de szerintem jól csinálod. Bár én nem vagyok ilyen helyzetben, de így látom a leírtak alapjén.

Viszont ha zavar, hogy -szerinted- nem foglalkozol eleget a fiaddal, akkor gondold át a fontossági sorrendet, és mivel a gyerek az első, próbáld meg a háztartásban lazábban venni a dolgokat. Másrészt persze hogy igényli a gyerek a társaságot, hisz főleg csak veled van!

Menjetek többet közösségbe akár a háztartás rovására is, hisz ketten nem hinném, hogy nagy koszt csináltok, és ez az időszak nem tér vissza, míg a munka megvár...

Sok sikert! :-)

Szia

Én is azt mondom, hogy picit próbáld meg átgondolni a prioritást. Nekem 4 és 2,5 évesek, szintén nulla segítségem volt/van, úgyhogy abszolute átérzem a helyzetedet.

Én a magam részéről rájöttem, hogy a házimunka és a konyha a nagy időrabló dolgok ugye, tehát abból próbáltam meg mináél többet lefaragni a gyerekekkel tölthető idő javára. Gondolok itt pl arra, hogy

- nem vasalok. kövezz meg, de annyira utálom és olyan sok időt elvisz hogy teljesen kiiktattam. a lehető legprofibban teregetek és pakolok a szekrénybe, így is rendezett a ruházatunk

- mindig nagy adagot főzök és fagyasztok belőle, így aztán egy héten csak 2-3x elő kell venni és töredékidő alatt megvan a friss házi kaja. Amúgy is gyorsan összedobható ételeteket készítek zömében. És bevonom őket amibe csak lehet, jó nekem már idősebbek, de míg kisebbek voltak is ott rendetlenkedtek a lábam körül hacsak nem adtam a kezükbe két műanyag tálat meg néhány veszélytelen eszközt hogy azzal kalamoljanak. Vagy pár szem krumplit hogy mossák meg, vagy üres műanyag flakonba dobáljanak babszemeket vagy mittomén ilyenek... remekül elvannak szem előtt... :)

- amibe csak lehet bevonom őket pl van kis seprűjük, meg felmosnak, tükröt pucolnak, teregetéskor keresik a zoknik párját meg iylesmi. minden szituban próbálom megtalálni azt ami őket érdekelheti. Így talán kicsivel hosszadalmasabb elvégezni mint egyedül, de de így közös az élmény és legalább el vannak foglalva nem egymást kalapálják semmiségekért :)

másik: tudom, hogy nagyon kimerítő 24 órában mindig 10000%-osan ottlenni velük agyban, vigyázni, tervezni stb... mindig mindent egyedül. Úgyhogy amikor csak lehet, pihizz vele együtt pl ebéd után dőlj le te is. A mosogatás vagy akármi más megvár, de a fáradtság alattomos dolog. Jó, ha tudsz ismerkedni, kontaktolni más anyukákkal, szervezzetek kicsit eltérő programokat ne csak a játszóterezés legyen, mittomén pl ha az időjárás még engedi akkor "piknik", vagy körülnézni hogy a közelben ilyen érdekes progik vannak és többen elmenni. Ha jól összeszokik a banda akkor lehet olyat csinálni, hogy minden héten másik anyukánál vannak letéve a kölykök egy fél délutánra, a többi anyuka meg addig beül egyet trécselni, vagy ki-ki mehet és eltölthet 1-2 órát gyerek nélkül.

A türelmetlenséget pedig próbáld meg megelőzni magnéziummal, meg ami nekem bevált, hogy amikor már nagyon mérges vagyok belegondolok hogy mit láthat ebből a gyerek, milyen lehet a mostani énemet megtapasztalnia... hát olyankor lejjebb veszek. Sokszor egy ölelés segít át is lendülnünk a nehéz pillanaton és nem robbanok, meg ő is alkalmazkodóbb lesz picit tőle.

És figyi, naná, hogy kell egy kis privát idő, de tényleg néha hanyagold a netet. Olvas inkább, vagy aludj... :)

és kitartás... annyi gyönyörűséget adnak nekünk ezek a kis lükebókák, próbáld meg az adott szituban mindig a jót észrevenni és talán kevésbé leszel frusztrált... tudod, a pohár félig teli van :) Mindig vannak nehéz periódusok, néha könnyebb velük, néha nehezebb, ez tény, de picit rajtad is múlik, hogy mennyire gabalyodsz bele a nehézségek hálójába.

A kívülállók okoskodásaival meg ne foglalkozz! Persze, anyósnak könnyű ítélkezni hogy ő bezzeg így-meg úgy... már bocsánat, de egyik füleden be, a másikon ki. Ez a ti életetek, talán át sem látja a helyzeted igazán így ,hogy csak ilyen ímmel-ámmal találkoztok. Ez alapján meg nem ítélhet meg! Ha tevékenyebb részese akar lenni, akkor nosza, gondolom nem utasítanád vissza ha többet akarna unokázni.

Szerintem is jól csinálod. Amin én változtatnék: korábban fektetném le, és én magam is korábban mennék ágyba, mert én pl olyan vagyok, hogy ha reggel 6-7 után ébredek, akkor már el van tolva az egész napom. Hiába vagyok itthon, akkor is úgy érzem, hogy elaludtam.

Takarítást csináld minden nap, én legalábbis így teszek, mert akkor néhány perces művelet a porszívózás, portörlés, felmosás, míg ha várok 2-3 napot, akkor sokkal több időt vesz igénybe.

Tanulj meg mondókákat kívülről (Kerekecske-dombocska Vida Kata rajzaival), így amikor nem tudsz leülni játszani, akkor is le tudod kötni a kisfiad figyelmét.

Egyébként alvással kapcsolatban nekünk a fizikatanárunk mindig azt mondta a középiskolában, hogy jegyezzük meg, az éjfél előtti alvás duplán számít.

Az írásod alapján nagyon jó anyuka vagy!

Kedves kérdező

Némileg hasonló cipőben járunk, nekem is külföldön dolgozik a férjem, egyedül vagyok a kisfiammal egész nap, segítség nélkül.

Amit tanácsolni tudok:

- Feküdj le minél előbb, nagyon kevés ez az idő, amit alvással töltesz.

- A takarítást-ha már ilyen alapos tipus vagy- oszd fel részfeladatokra, hétfőn felmosom a konyhát, kedden kiporszívózok, szerdán port törlök stb. és vond be a kisfiad a munkálatokba.Ha port törölsz, a (nem törékeny) tárgyakat add oda neki, törölgesse át ő egy rongyival, utánozzon.Ha felsepersz, tartsa a lapátot, ha felmosol, segítsen engedni a vizet, ha teregetsz, adogassa a csipeszeket ilyesmik. Ezek a mindennapi dolgok is válhatnak érdekes játékká, a mindennapok részévé és talán utolérnéd magad.

- Főzz kettőtöknek több napra előre vagy nagyobb adagokat és fagyassz le porciókat, így ha szorosabb napotok van vagy nyűgösebb a kicsi, csak kikapsz valamit a hűtőből és ennyi.

- Amikor alszik, olyankor próbálj te is lazítani, pihenni, netezz olyankor, vagy ha mindenáron olyankor akarod utolérni magad akkor próbálj valami nyugisabbat játszani a kicsivel ha ébren van, pl labdagurigatás, könyvlapozgatás ilyen egyhelybenülős játékok és akkor te is megpihenhetsz pár percre.

- Ha anyósod ráér éppen veletek sétálni, akkor legyél önző, sétáljanak csak ők nélküled, te meg addig tedd ami épp szükséges, otthoni hurrikánelhárítás vagy épp egy nyugtató forró fürdő, ennyi neked is jár. Anyósod remélhetőleg segít ennyit.

Hirtelen ennyi jutott eszembe.Ja meg néha hagyom a fiam a "kupisabb2 játékokkal játszani, amíg csinálom a dolgomat, olyan a nappali mint egy háborús övezet, de este mikor lerakom, csak összehajigálom a dolgokat egy kupacba és "rend" van. Úgyis csak mi látjuk, apa nincs itthon, ha meg jön valaki, rácsukom az ajtót addig :D