Mit bocsájtanátok meg könnyebben?

Ha nem tetszett neki mindig, akkor a torodest kapta meg ott, amit toled szeretne megkapni. Ezert keri a segitseged!

Ha szereted, akkor rendezzetek es legyetek boldogok!

Ha a buszkesegedet felted, akkor nem kell! Csak magadnak tartozol magyarazattal es a boldogsag elsodleges cel! :)

Sok sikert, hajra!

Nekem a férjem megbocsájtott, mert én is igy jártam.Nagyon szerelmes lettem valakibe, szinte irányithatatlanná váltak az érzelmeim.Semmi sem történt az égvilágon közöttünk,csakis egy ölelés volt.Lelkileg teljesen lebénultam, éjjel-nappal csakis õ járt a fejemben.En is megmondtam a férjemnek, mert azt hittem beleroppanok a lelkiismeretfurdalásba, a titkolózásba stb.Evekre volt szükségem, hogy kimásszak ebbõl a gondolatokból.Pedig nem is találkoztunk.

Utólag rájöttem, hogy ez mind a férjem miatt történt, egyáltalán nem kaptam tõle, azt amire egy nõnek szüksége van.Hiába mondta,hogy szeret, de nem éreztem azt ,hogy ez érzelmekben is megnyilvánulna.

Szóval segits a feleségednek, hogy tultegye magát amiben most van.Azt is tudnod kell, hogy soha ne emlegesd neki, nekem sem emlegeti a férjem, de azt érzem,hogy belül fáj neki.A legnagyobb fájó volt nekem, hogy azt éreztem a férjem tett engem ebbe a helyzetbe, amely valóban belül megtört engem.

Ez nagyon sok házasságban megtörténik,csak sokan nem válalják be,hogy elmonják a páruknak.Nekem is ugyan ezt mondták szó szerint:szerelmes lettem,de soha nem csalnám meg a párom amíg nem lépek ki a házasságból.Persze én derítettem ki,hogy egyszer csak megtette!!

Meg tudod bocsájtani mindkettőt,de elfelejteni nem kell.

Én soha nem emlegetem fel a feleségemnek amit tett,rendbe hoztuk a házasságunkat,mindketten tanultunk az esetből.

36F

34-es, azért a férjed sem lehetett túl boldog melletted azokban az években, amíg dúlt a szerelem a másik versenyzővel. Nem beszélve arról, hogy olyan nincs, hogy egy kapcsolat megromlásáért kizárólag csak az egyik fél felel.

A férjed fájdalma amúgy megérintett valamennyire vagy úgy voltál/úgy vagy vele, hogy megérdemelte, hisz úgyis "minden az ő hibája"? :/

kérdező, te heti 2-3x eljárkáltál bulizni kicsi gyerek mellől, amíg a feleséged a négy fal közé "kényszerült"? Atya ég :( Ne haragudj, de nagyon meg tudom érteni a feleségedet, amiért nyitott lett egy másik férfi kedvességére, figyelmére.

Tudtátok akkor, hogy mivel jár egy gyerek? Mekkora lemondásról, főleg az első években? Fel voltatok erre készülve? Biztos, hogy egyformán akartátok? Ne nekem/nekünk válaszol ezekre a kérdésekre, de azért gondolkozzatok el rajta mind a ketten a feleségeddel és beszéljetek róla.

Statisztikák vannak arról, hogy egy házasság leggyakrabban a baba érkezése után válik gyengévé, holott ekkor lenne igazán szükség arra, hogy a két fél támasza legyen egymásnak egy teljesen új helyzetben, amikor már egy kiszolgáltatott életről is gondoskodni kell napi 24 órában és legfőképpen az anyákra hárul a feladat nagy része. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól esett volna a feleségednek, ha akkor a heti 2-3x alkalomban, amikor te szabadidőt engedélyeztél magadnak, azt vele töltötted volna. Vagy azt mondtad volna, hogy drágám, átveszem egy kicsit a gyereket, pihenj egyet vagy menj el sétálni stb.

Mindenesetre sok sikert, hogy rendbe tudjátok tenni a kapcsolatotokat. Azt hiszem, kemény menetekre számíthattok, akkor már ekkora a "távolság" köztetek.

Kérdezõ legalább te bevallod, hogy hibáztál.

En amit tettem, igen minden a férjem miatt történt.Csak õ soha nem ismerné be.Amennyit sirtam mellette, azt nem lehet elmondani.Sajnálom is,hogy egyáltalán lelkiismeretfurdalásom volt.Nagyon jól tudja, hogy én ilyet nem tennék, ha nem õ miatta történt volna,azért bocsájtott meg ugy ahogyan.

34-es voltam.