Mit bocsájtanátok meg könnyebben?

Egyiket sem, mert ha valakinek azt mondtam, hogy a felesége leszek, vagyok, akkor uralkodok magamon és nem megyek bele egyéjszakásba, akármilyen vonzó is az az xy, a férjemet is épp elég vonzónak találom, különben nem választottam volna;

bele meg főleg nem szeretnék másba, mert azért mentem a páromhoz, mivel belé szerettem és rajta kívül max felfigyelnék olyanokra, akire azt gondolnám, hogy ha velük is el tudnám képzelni a szerelmet, de jó hogy a férjemet választottam... Ugyanezt várom el a másik részéről is. (Ha nem így lenne, az nem lenne igazi kapcsolat, igazi szerelem, hanem beletörődéses vagy érdekházasság...)

De ha muszáj egyet választani:

Kizárt a második, a nem megbocsájtható.

Az egyéjszakás kalandot még meg lehet érteni/bocsájtani ha nagyon akarjuk. Pl. ha a páromnak rajtam kívül nem nagyon volt más... és jön az életébe valaki, akit nem érdekli, hogy házas, csak nyomul, a párom meg puszta kíváncsiságból kihasználja ezt. Viszont nem szeret belé, és nem is folytatja vele, mert nem állat, aki nem tud uralkodni magán. Ez esetben még esetleg meg lehet bocsájtani, de ahhoz nagyon kell tepernie... :)

Ha beleszeretne másba, az mérhetetlenül fájna, nem hiszem, hogy el bírnám viselni azt, hogy mellettem van még, de mást szeret. Elválnánk valószínűleg, dühös is lennék mindenkire, de szerintem ez nem olyan dolog, amit meg kell/lehet bocsátani, hiszen nem bűnt követne el (amennyiben emberien intézné az ügyet és a szétválást), még ha nekem nagyon rossz is lenne.

A fizikai megcsalásról meg mindig más a véleményem, fogalmam sincs, mit tennék/éreznék ilyen helyzetben.