Miért gondolják az emberek, hogy a férjem papucs mert ő van gyesen?

nem elfogadhatatlan, hanem egyszerűen csak szokatlan.

szerintem teljesen normális.

#13

Mert a nők nem egoisták és énközpontúak igaz? Ők aztán soha.

A férfigyűlölő hazugságaid után hozzátehetnél valami értelmeset is a beszélgetéshez.

Dehogy elfogadhatatlan.

Jó nyilván, azoknak a nőknek, akiknek másra nem futotta az élettől ez fura. Férfiak akiket nem az eszük irányít, szintén fura.

De ez teljesen normális. Apa és anya teljesen egyenrangú szülő. A szoptatási időszak után nincs olyan dolog, amit anya vagy apa a testi adottságaival végezne gyereknevelésben.

az angoltanárom volt így, hogy nyáron született a baba, ősszel jött vissza tanítani (utolsó 1-2 hónap esett csak ki neki).

A férje nem kapott munkát akkoriban sehol, így volt ésszerű, hogy akkor ő marad otthon a gyerekkel.

Inkább, mint mindketten munkanélkül, a picike gyessel.

Szóval ma már nem is olyan fura, legalábbis így mi fiatalok küzdünk a munkakereséssel és ez szinte rögtön beugrik, hogy lehet hogy anyu talált munkát és így alakult.

Ez egyáltalán nem papucsság.

A férjemmel még a gyermekünk fogantatása előtt megállapodtunk abban, hogy ő is szeretne vele otthon maradni egy kicsit (pl. fél év).

Ez így is történt. Bár GYED-en volt, nem csak gyesen.

A szülés után én maradtam otthon a kisfiunkkal természetesen, hiszen az elején ez a normális (szoptatás, szülés utáni felépülés stb.)- kicsit több, mint az első év volt az enyém.

Mindkettőnknek nagyon jó munkája van, mégis meg tudtuk ezt oldani- sőt a munkáltatóink is örültek, hogy nem 2-3 évekre estünk ki, így szívesen megvártak, visszavártak, érdeklődtek és mi is fenntartottuk velük a kapcsolatot.

A férjem végül közel 9 hónapig volt itthon és nagyon jól telt ez az időszak.

Max. gyed-et kapott, tehát nem érezte magát eltartottnak (bár lényegesen kevesebb volt mindkettőnk ellátása a tényleges fizetésnél, de erre előre tudatosan készültünk).

Leültünk előre megbeszélni, hogy a kicsivel lenni nem csak babázást jelent, hanem pl. alvásidőben összepakolni, elindítani a mosást-kiteregetni, orvoshoz vinni a kicsit vagy babatornára stb.

Ami végig az én reszortom maradt munka mellett is, az a vasalás és a fizetnivalók voltak.

Cserébe viszont a szaladgálós ügyintézéseket, illetve a napi bevásárlásokat általában megoldottam én hazafelé menet.

A kisfiunknak is jót tett- egészen más dolgokat csináltak az apukájával: a nyakába vette, elmentek villamost nézni, amatőr kosármeccsre, másztak-futottak- ő tanította kismotorozni stb. Én inkább sétálós-olvasós mondókázós típus vagyok.

Amikor hazaértem a munkából nekem már nem kellett takarítani, főzni (esetleg elmentünk enni együtt vagy időnként rendeltünk, ha úgy alakult)- ő pedig ki tudott szakadni a gyerekezésből, futni vagy edzeni ment, kikapcsolt egy kicsit akár még egy bevásárlással is.

Az elmondása szerint mindenütt sok segítséget, tiszteletet és kedvességet kapott a gyerekkel és ő maga is büszke volt, hogy megtehette, hogy csak a fiával legyen egy ideig.

A történethez az is hozzátartozik, hogy a férjem külföldi, náluk teljesen normális, megszokott, hogy az apa is részt vesz a gyermeknevelésben, ott inkább az a ciki, ha egy családos férfi csak eljár dolgozni és minden az ugyancsak dolgozó asszony nyakába szakad.

Nem, nem cserélődtek fel a nemi szerepek ettől. Egy férfi apa is egyben- attól csak jobb apa lesz, ha mászókázik és el tud készíteni egy babateát vagy el tud indítani egy mosást, tudja a fia egészségügyi adatait és pelenkaméretét.

Én sem lettem azáltal kevésbé nő, hogy visszamentem dolgozni.

Tőlünk nyugatabbra teljesen normális ez a felosztás.

A húgom Németországban él, nemrég szült. Ott van 2 olyan hónap gyermekgondozás, amit csak az édesapa tud kihasználni, ha ő nem marad otthon a kicsivel, akkor az az időszak elveszik.

Nevelni pedig közösen kell- abban az időszakban a munka utáni játékkal, sétával, esti meséléssel úgy gondolom, hogy én is hozzátettem a magam részét a gyermekneveléshez. Ez gyakran nem csak és kizárólag az együtt töltött idő hosszában mérhető :)

A férjem akkor megtapasztalta, amit sok magyar apuka nem, hogy a gyerekkel lenni bizony nonstop szolgálat, nem is olyan könnyű mindent észben és rendben tartani- azóta már újra dolgozunk mindketten, a kisfiunk ovis, de az egymás munkája iránti tisztelet megmaradt és ugyanúgy elosztjuk a közös életünk teendőit.

Ha másra nem, erre biztosan jó az, ha egy apa is marad otthon.

A férjem egyébként azt mondja így utólag, hogy semmivel sem pótolható élményeket kapott és megalapozott egy olyan erős körődést a kicsivel, ami most is élő és erős- pedig apa épp külföldön dolgozik és nincs minden nap jelen a kisfiunk életében. Mégis van szeretetkapcsolat.

Szép napot, jól csináljátok... és a furcsállókra te nézz furcsán :)

Szerintem nem gáz alapvetően, ha az apa marad otthon, ha az anya el tud szakadni a kicsitől, ez érzelmileg gyakran nehéz ugye...

De én mindenképpen azt tartom ésszerűnek, hogy a kevesebb keresetű maradjon otthon, ha közel azonos a kereset, akkor ugye lehet beszélgetni róla, de ha az egyik 150-et amásik meg 300-at keres, akkor egyértelműen nem éri meg, hogy otthon maradjon a kisebb keresetű. Függetlenül attól, hogy milyen nemű.

viszont az is igaz, hogy még ma is jobban megfizetik a pasikat kicsiny hazánkban. Illetve e magas keresetű nők viszonylag ritkán házasodnak kaszton alulival. Persze megesik. Tehát egy darabig szerintem még úgy marad, hogy a nő megy gyesre.

Pontosan azért utolsó mert a nők többsége 20-30 év között eltűnik a munkaerő piacról jó 3-9 évre is.

Pénz meg nem minden, ha mindent meg tudnak adni akkor egyáltalán nem számít az,hogy kikeres egy kicsit jobban.

19

Most nyilván nem arról beszélek, mikor az egyik 500 ezret a másik meg 390 ezret keres... Akkor kb tényleg tökmindegy, bár akkor is lehetnek olyan hiteleik ami miatt a magasabb jövedelmű kell, hogy otthon maradjon.

A nők nemcsak a gyereknevelés miatti kieső idő okán keresnek kevesebbet, hanem azért mert nem férfiak. Ezzel elég sokat foglalkoznak manapság kutatók és nemcsak nálunk van így.