Akik hosszú év együttélés után nem házasodnak össze, ők mennyire gondolják komolynak a kapcsolatuk?

Ettől még komolyan gondolhatják. Mi összeházasodtunk, mert egyrészt ezt szép gesztusnak és a kapcsolatunk megpecsételésének éreztük, egymás hozzátartozói akartunk lenni, és jogilag, vagyonilag is össze akartunk tartozni. Ha valami történne egyikünkkel, azt szeretnénk, ha a másik rendelkezne a dolgaink felett, nem valami más családtag, ha dolgozunk, nemcsak magunkért, hanem a másikért is dolgozunk, anyagilag nincs enyém-tiéd.

Valószínűleg akik nem házasodnak össze, nekik nem jelentenek sokat ezek a dolgok, vagy kicsit kevesebb téren akarnak ennyire közösködni. Sokan pl. inkább külön kasszán vannak, jobban megtartják az önállóságukat. Ettől még a kapcsolat nagyon jól működhet.

De ez elég szubjektív, biztos mindenkinek megvannak a maga indokai.

Szia.

Szerintem nem a házasságtól függ egy kapcsolat komolysága,a házasság után a párok többsége elengedi magát a lehető legtöbb szempontból így a házasság és kapcsolatok tönkremenetelének aránya sajnos több a házasoknál.Ettől eltekintve én is sok éve élek kapcsolatban és természetesen nőként én is vágyom az esküvőre, a szép ruhára, maga a gondolat a tett hogy igen mostmár mindenhogy összetartozunk, de ez nem olyan mély dolog, úgy értem hogyha lesz esküvő akkor természetesen boldog leszek de ha nem lesz az sem jelent akkora gondot hogy emiatt tönkremenjen a kapcsolatom.

Mi jövőre leszünk 30 éves házasok :)

Voltak rosszabb periódusok, jobbak. Biztos vagyok benne, hogy élettársi kapcsolat esetén a rosszabbak alatt könnyen mondhattuk volna azt egymásnak, hogy viszlát, édes. A házasság kicsit elsimít, és erre bizony szükség van, hiszen emberből vagyunk. Nem tökéletesek,mindnyájan hibázhatunk.

Elnézem csak mai társkereső kollégáimat, nem bántam meg, hogy megházasodtam.