Ki számít papucs férjnek?

Aki a saját akaratát mindeg semmibe veszi,helyette csakis azt csinálja amit a feleség akar.

(nem,nem az elmosogatástól lesz valaki papucs)

Szerintem ilyen igaziból nincs. Ezt inkább azok mondják, akiknek valami paraszt jutott és mást nem tudnak mondani azokra, akik segítenek a feleségüknek, nem szabályozzák, nem kiabálnak, nem döngetik a mellüket, és nekik van igazuk stb.

Kicsit olyan ez, mint mikor a csórók azzal jönnek, hogy náluk bezzeg van szeretet. Mintha gazdagéknál a pénz kizárná a szeretetet. Az se igaz, csak valamivel nyugtatni kell magukat, hogy nekik rosszabb.

Pl. az én férjemet lepapucsozták, mert más az életritmusunk ő hétvégén is hétkor kel, én tízkor és mire felkelek, addigra takarít vagy bevásárol, meg csinál reggelit, ahelyett, hogy felkeltene, vagy tévét nézne és úgy lenne vele, hogy megvár engem minden, majd ha felkelek megkérdezi, hogy mit főzök ebédre. És akkor már papucs. Ugyan már, ki ne örülne egy ilyennek?

Vagy jellemző még, az éretlenebbjére, hogy papucsozzák a havert, mert mióta az asszonnyal van, azóta nem részeg egy héten négyszer, meg nem éjjel kettőkor jár haza, mint a "régi szép időkben". Hogy ezt magától csinálja, mert kinőtt belőle az persze senkinek se jut eszébe.

"Aki a saját akaratát mindeg semmibe veszi"

Ez meg olyan, hogy a saját akaratát ki ismeri saját magán kívül? Nekem olyan hidegrázásom van már attól, hogy mindenki más jobban tudja, hogy én vajon mit akarok, meg mi lenne nekem a jó és egyáltalán milyen vagyok. Főleg mikor el is kezdik megmagyarázni.

Én nem tudom pontosan, de általában közeli ismerősök, haverok szeretik mondani a kedves férjre. Igaz nekem csak barátom még, de sokszor van hogy lepapucsozzák. Ritkábban tudunk találkozni és ha már 1 hete megbeszélte a haverokkal hogy találkozzanak, de közbe időnk úgy engedi hogy tudunk találkozni, akkor inkább velem van. Na így már ő papucs.

Meg például voltunk a volt munkahelyén, mondta a volt munkatársa hogy menjünk le hozzá stb. (állatkertről van szó) és először rám nézett, hogy én mit szeretnék. Na egyből megkapta hogy papucs. Pedig ezeket magától csinálja, néha én nógatom hogy menjen a haverokhoz. :)

Attól, hogy egy férfinak van annyi esze, hogy nem vitázik a feleségével csak a vita kedvéért vagy hogy megmutassa másoknak, hogy ő az úr a házban, attól még nem lesz papucsférj. Nehéz ezt kívülről megítélni, mert éppen olyan becsapós a látszat, mintha a feleségeket nézzük. Van ahol kívülről teljesen férfiuralom látszik a valóságban pedig szépen csendesen, nyugodtan a nő irányítja a férjét, elhitetve mindenkivel, még a férjjel is, hogy az ő döntése volt. Szerintem nem az számít, hogy mások mit tartanak papucsférjnek, hanem, hogy az illetőnek jó-e ez vagy sem. Ha olyan a személyisége, hogy őt az teszi boldoggá ha kicsit a háttérbe vonul és a feleségét hagyja "hangoskodni", akkor ez a helyes.

Érdekes módon egy feleségtől az a természetes ha a saját igényeit háttérbe szorítja a családjához képest és akkor szólják meg ha inkább magára gondol és inkább ő akar meghatározó lenni a házasságban. Miért nincs olyan, hogy papucsfeleség?

Az, akinek nincs saját akarata, sem ötletei, mindig mások mondják meg, hogy mit csináljon és hogyan.

Tehát ha otthon van, akkor nem jut eszébe semmit csinálni, csak ül bambán, aztán ha valamit mondanak neki (nem kérnek! hanem parancsolnak), akkor azt kérdés nélkül, nulla lelkesedéssel megcsinálja, de tulajdonképpen nem érdekli semmi.

És aki helyett mindig meghoznak döntéseket, de ő nem tesz ez ellen semmit, max itt hőbörög egy kicsit :)

Ami szerintem papucsság: fél a feleségétől, nem meri elmondani a véleményét, nem meri kifejezni az akaratát, döntésképtelen, minden elvileg közös döntést, vagy még a saját döntéseit is a feleségére bízza, nem megbeszéli, csak megkérdezi, nem vállalja fel az egyéniségét.

Ami NEM papucsság: ha segít a házimunkában, többet szeret a családjával lenni, mint a haverokkal és az utcán inkább a feleségére figyel, nem forog más nők után, mint a búgócsiga.