Szerintetek a mai világban fontos a házasság, ha közös gyermeketeket így is együtt, boldogságban nevelitek, csak épp együttélés formájában?

Valahogy én is úgy érzem mint az előző. Hogy a másfél éves kapcsolatom is tökéletes volt, de miután összeházasodtunk, érzek egyfajta pluszt, amit nem lehet megmagyarázni. Talán a biztonságérzet a legjobb szó erre. És hogy annyira szeret a férjem, hogy el tudott köteleződni hivatalosan is. Ezt nem sok pasi csinálja 22 éves fejjel:)

És tudom, a házasság nem biztosíték semmire, mert el lehet válni, de mi nem fogunk...csak mert mások igen. És nem akartam a saját kapcsolatomat az alapján megítélni hogy pl a szüleim elváltak, a nagyszüleim meg megutálták egymást a házasságuk végére... ez engem nem érdekel.

1 Esélyt akartam adni magunknak is házasokként. Mindketten úgy voltunk vele, ha ne adj ég mégsem sikerül, egyikünk sem akar újra házasodni. Akkor már elég az együtt élés....

27/N

Utolso!

Nekem az jelentette az elkotelezodeset Paromnak, mikor 20 coltam o 23 visszajottek a nogyogyaszati eredmenyek es azt mondtak nem lehet gyerekem termeszetes uton sosem, csak kezeleaekkel es egy elensegem van! Az ido! Azt mondta, hogy akkor csinaljuk! Kezdjuk! 7 honapja voltunk egyutt... Azota is egyutt vagYunk, 4 evet kuzdottunk tesoert es kozben sajnos ket babat meg a pocakomban elvesztettunk...

Nekem ezek utan nem kell papir... Olyan mellszelesseggel vallalt fel ami elol sok srac menekult volna...

Kinek mi mutatja a Parja szeretetet!

nekem sem lehet babám, de ettől függetlenül szeret a férjem és együtt vagyunk. tehát ő is kitartott mellettem:)

bár nálunk ez a dolog az esküvő után derült ki pár hónappal.

Hát, ami azt illeti, a londoni The Courier épp most publikált egy a témába vágó érdekes elemzést (angol):

[link]

... amely szerint a gyermektelen párok általánosséágban boldogabbak a gyermekeseknél, és az élettársi kapcsolatban élők a házastársi kapcsolatban élőknél...

Szóval ez a felmérés pont az ellentétét mutatja, mint ami a közhiedelem, és ami felé a társadalmi elvárások nyomnak...

34

nem olvastam el, bár tudok angolul, de mindig is röhejesnek tartottam ezeket a felméréseket. Egyrészt, mert persze általában figyelnek a reprezentativitásra, de mégsem kérdeznek meg minden embert.. Másrészt. Házastárs, élettárs. Aha mióta házasok? Mióta élnek együtt ebből, mióta járnak...stb? Mióta élettársak az élettársak, ők mennyit voltak előtte együtt csak úgy?

Plusz város vs. falu, nyugat vs kelet, amerika vs eurpa....stb. Ezek mind el fogják vinni a felmérések eredményét jobbra vagy balra. Pl. én jelenleg élettárs vagyok, megkérdeznék, azt mondanám, boldog vagyok. ettől függetlenül szeretnék házasságot és ha boldogtalan leszek is az nem azért lesz, mert házas vagyok, hanem mert eltelt x év.

Ugyanez a gyerekre. Gyerektelen házaspárok. Több van aki mÉG gyerektelen, mint aki tényleg az is marad, és ugye itt megint csak az idő faktor dominál. De elolvasom már azt a cikket, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mennyire figyeltek arra, hogy a párok TÉNYLEGESEN mióta vannak együtt, tehát mikor volt az első randijuk pl.

33!

De gondolom Neked is nagyobb bizonyiteka a szerelmenek, hogy nem hagyott el mikor a rossz hirt kaptatok, hogy mar pedig o a sajat gyereket akarja es nem orokbefogadottat vagy talan semmilyet, mint mikor kimondta az igent! :)

Vagyis Nekem ezek a bizonyitekok egy kapcsolat erzelmi alapjairol (Tietek, Mienk), mint, hogy egyszer mondott egy igent...