Harminc után már tényleg nagyon nehéz magadnak párt találni?

Nehéz, főleg, ha igények is vannak. Egy 30-as nő már kiforrott személyiség, elképzelésekkel, igényekkel, a 30-as pasik meg ritkán keresnek velük egykorú nőt, főleg ha az a harmincas már nem olyan jól néz ki, ráadásul a nők egy részében már erősen ketyeg a biológiai óra, főként minél inkább benne van a 30-as korban, tehát gyorsan gyereket akarnak, megállapodnának, és nem lehet annyit együtt lenni csak úgy, a móka kedvéért. Egy huszonévessel azért még könnyebb csak úgy gondtalanul élni, és nem rögtön babaprojekten pörögni, mert döglődnek a petesejtek.

Ha meg a nőnek igényei vannak: legyen egzisztenciája a pasinak, de ne legyen még gyereke...na, ilyet egyre nehezebb találni az idő haladtával.

#19 "Az biztos, hogy egy harmincas pasi nem a saját korosztályából fog választani a legtöbb esetben." - ebben kétségtelenül van valami, de ez többnyire nem a külső dolgokról szól...

Mivel voltam anno 30-as társkereső férfi, az a tapasztalatom általánosságban, hogy amíg a 30-as férfi tényleg társat, párkapcsolatot keres, addig a 30-as "társkereső" nők egy jó része valójában gyereket akar mihamarabb, és babaprojektjéhez keres apának valót... na, ha egy nő a második randin a kicsi babáknál tart, az meg nyilván satufék és kondenzcsík a férfiak zöménél...

Már nem merek linkelni:) de volt a napokban egy jó cikk a Velveten, hogy "10 dolog, amit a nők tudni akarnak az első randin" és ez kb a 30-as nők első randis viselkedését írja le... na, erre mondom azt én férfiként, hogy kb az ilyen első randi után biztosan nem akarnék másodikat akkor se, ha az a nő 90-60-90-es.... Na, ezzel szemben egy tizen-, huszonéves lánynál az első randi többnyire teljesen spontán, és nem azt akarja a lány tesztelni időkímélő módon, hogy alkalmasnak találtatok-e jövendő gyermekei apjának...

Nekem van egy ismerősöm. 28 éves nő. 2 éve ért véget az 5,5 éves kapcsolata.

Azért várt eddig mert ígérgetve lett neki az összeköltözés, esküvő, gyerek....végül szakítottak mert a pasi még az összeköltözésre is kifogásokat keresett. Aztán meg is csalta a lányt.

2 éve nem sikerül neki párt találni, mert kevés a korosztályában az egyedülálló, ha pedig akad, akkor nem mernek kezdeni vele, mert hát mondván 28 éves , és ha nincs pasija, vagy férje, akkor biztos baj van vele.

A 2 év alatt egyébként, még a szakítás után nem sokkal volt 1 éjszakás kalandja egy nős pasival. És ennyi. Semmi több nem jött neki össze. Pedig nem csúnya, teljesen jól néz ki alapvetően.

Igaz, amióta én férjhez mentem 25 éves koromban, azóta nem volt hajlandó velem találkozni, az esküvőre se jött el... egy ideig még tartottuk fbn a kapcsolatot, aztán elkezdett bunkózni, így nem foglalkoztam vele többet.

Több barátom szerint irigy lett rám a házasságom miatt, ezért viselkedett így.

Van egy másik lány aki a barátnőm. Neki 28 éves létére csak egy pasija volt, 25 éves kora körül. Az sem sokáig... ő se talál senkit. Pedig semmi baj nincs vele.

Szóval szerintem van igazság abban, hogy a kor előrehaladtával nehezebb párt találni.

Bár így sem lehetetlen gondolom:)

27/N

Azért férfiként elárulok még egy titkot, valójában a nők sokkal inkább el vannak foglalva egymás külsejével, mint a férfiak (mondjuk 18-on felül:)) a nőkével... valójában legkönnyebben, legnagyobb valószínűséggel a teljesen átlagos kinézetű emberek találnak párt.

Ha az ember párt keres a külső annyiban fontos, hogy az embernek kedve legyen odamenni, megszólítani... (ezért nem jó ómen a túl jó külső se, mert az elveszi a férfiak bátorságát:))... ha ez megvan, szóval az illető lány nem egy "női Quasimodo", onnantól a külső nem döntő... ha egy huszonéves nő évek óta nem talál párt, ott nem a külsővel van gond, hanem szinte biztosan pszichológiai-érzelmi-szociális természetű... magyarán valami módon nagyon el van tájolódva...

Szerintem van akinek könnyen megy van akinek nem:)

Én 29 voltam társkeresőn ismertem meg a férjem.Sokan akartak ismerkedni velem,idősebbek is fiatalok is,persze ha 18-20 éves vagyok lehet még többen,ezt nem tudom.De csak keresni kell,tenni kell érte,ha valaki ismerkedni akar,és nyitott új kapcsolatra új emberekre.

31 éves pasi vagyok.

7 évvel ezelőttig nagyon szegények voltunk, külsőre se néztem ki túl jól a stresztől, tehát eléggé képben vagyok a kérdésben.

A 22 éves csajok is a pénzzel kezdik, hát még egy 30 éves akinek ketyeg az órája, és el van kényeztetve.

Elég taszító tud lenni önmagában ez a viselkedés is, és ez még rátesz egy lapáttal a következő dologra:

25 évesen simán beleugrottam volna egy lyuknyi albérletbe, vagy lakáshitelbe, annyira szerelmes voltam.

30 fölött már el se tudnék képzelni egy közös lakáshitelt.

Egy tipp:

Ha magabiztosan szóba állnál minden pasival aki hozzád szól, és nem a pénz lenne az első téma, hanem mondjuk a házasság,de nem nyomulósan, hanem ábrándozósan.

Akkor ha 2 hónap múlva is beszélsz még ezzel a pasival, akkor elkezdhetsz vele ábrándozni a házasságról ...

Hát nem tudom... én 36 éves házas nő vagyok, a barátnőim többsége szingli, 30 felett. Vért izzadnak, hogy találjanak egy pasit, akit nem a piálás, a pár éjszakás kaland érdekel, hanem vannak jövőbeli céljai, van perspektívája.

Abban biztos van valami, hogy egy huszonéves max azt nézi, hogy van-e pénzed, a harmincas meg inkább azt, hogy van-e perspektívád. Mert a huszonéves a bulit akarja (szép dolgok, pia, buli, stb), a harmincasok többsége pedig egy stabil kapcsolatot, ahol inkább a jövő a fontos (és nem feltétlenül azonnal a gyerek!). És én azt látom, hogy a harmincas pasik rettegnek attól, hogy valami komoly dologba fogjanak bele (aki nem, az 35 éves korára már házas), vagy perspektívát teremtsenek, stb. EGyszerűbb és vagányabb is piát, jó kocsit, nyaralást fizetni egy huszonévesnek (vagy tizenévesnek), aki max annyit kérdez, hogy Horvátország, vagy Ibiza (és nem azt, hogy - közösen fenntartott - lakáshitel?...).

És semmi baj a barátnőimmel... tök jól néznek ki, kedvesek, okosak, stb. Csak már nem a buli és a carpe diem a prioritás.

23-mas hozzászóló vagyok. Egyébként én is társkeresőn ismertem meg a férjemet csak én akkor 24 éves voltam.

Egyébként a nővérem pl 32 éves. Soha nem volt senkije, de nem is keres, nem próbálkozik semmivel. Na pl vele sincs semmi baj külsőre. Inkább csak bezárkózik az a baja. És ha nem változtat akkor nem is lesz senkije.

Szerintem tényleg az van hogy ahogy idősebbek lesznek az emberek, nehezebb a dolog. Viszont valóban személyiség függő is.

De ami leginkább kell az marha nagy szerencse!!! Legalábbis nekem nagy mázlim volt.