Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha magadra maradtál terhesen vagy már van gyermeked, akkor
hogyan léptél túl és találtál párt magadnak?
Figyelt kérdés
Sziasztok! Én lassan a 10.hétbe lépek és egyedül maradtam! Exem 36éves,én 24! Tervezett babának indult,de az exem 1hónapra rá meggondolta magát és amikor szólt,hogy tóljuk a tervezgetést,akkor már "terhes" voltam,amit akkor még nem tudtam! Amikor viszont kiderült,akkor jöttek a veszekedések,hogy becsaptam,nem tud megbízni bennem...ma 5hete,hogy külön vagyunk és nem is érdeklődik! Eddig írtam neki,hogy mik voltak ultrahangon,de nem reagált egyszersem! Mindenki azt mondja,hogy ne is keressem,talán meggondolja magát,mert lehet megijedt! De mi van,ha nem gondolja meg magát? Akkor nekem egyszer túl kell lépnem! Nagyon nehéz,mert reménykedem,de bennem van az,hogy nem biztos,hogy meggondolja magát...! Szeretném megtudni,akik ilyen helyzetben vannak/voltak,hogyan tovább?
Én is azt tanácsolom, hogy lépj túl rajta és legközelebb ne egy senkiházinak szülj.
2012. febr. 29. 19:18
Hasznos számodra ez a válasz?
2/11 anonim válasza:
Ja és a helyedben a gatyáját is elperelném tőle gyerektartás címén.
2012. febr. 29. 19:19
Hasznos számodra ez a válasz?
3/11 A kérdező kommentje:
Köszi a hozzászólást!:):)
2012. febr. 29. 19:24
4/11 anonim válasza:
Ha jól olvasom a 10. hétben jársz. Én meggondolnám, hogy megtartom e (pedig magam is ellene vagyok). Szerintem kérd ki ebben az édesanyád és a családod véleményét is. Az a férfi nem fog visszamenni hozzád, nem fogja látogatni a gyerekét, nem lesz az apukája. Még fiatal vagy, előtted az élet, találhatsz egy megbízható, normális párt, aki kiugrik a bőréből örömében, amikor kiderül, hogy a gyermekét várod.
2012. febr. 29. 19:24
Hasznos számodra ez a válasz?
5/11 anonim válasza:
Egyébként én sem tartanám meg a helyedben. Ez a gyerek egész életedben a tetű apjára fog emlékeztetni mint egy örök mementó. Ha viszont elveteted, új életet kezdhetsz és ahogy az előttem szóló írta, megtalálhatod az igazit és vele élheted át az az örömöt, hogy veled együtt boldogan várja az első gyereketeket. Fiatal csaj vagy, előtted az élet: tanulj, képezd magad, utazz, tanulj nyelvet, nyüzsögj, ismerkedj. Természetesen nem akarlak rábeszélni semmire, csak nem árt ebből a szemszögből is körbejárnod a kérdést...
2012. febr. 29. 19:30
Hasznos számodra ez a válasz?
6/11 Nanamia válasza:
Először is döntsd el magad, hogy akarod e a gyereket vagy sem. És ne engedd befolyásolni a döntésed. Ha amellett vagy, hogy vállalod és felneveled, akkor se kell elkeseredned. :) Igaz, nálam úgy volt, hogy a pici 1 éves múlt, amikor szétváltak útjaink, de mi mondjuk nem is éltünk együtt. Onnantól, hogy egyedül voltam, ráadásul egy ekkora gyerekkel, jó páran udvaroltak és felvállalták volna. :) Nekem megérte, mert a mostani páromnál jobb apát és társat nem is kívánhatnék. :)
Ami még fontos, a gyerektartást mindenképp igényeld. Nekem pont most zajlik a per. Nem csak a pénz a lényeg, az sokkal fontosabb, hogy hivatalosan nálad legyen elhelyezve. Másrészt, gyereket csinálni könnyű, vállalni is kell a felelősséget. :P
2012. febr. 29. 19:32
Hasznos számodra ez a válasz?
7/11 A kérdező kommentje:
A babát mindenképp megtartom,eszembe se jutott az elvetetés! Mindigis gyerekcentrikus voltam és vártam,nálam mikor lesz meg a csoda! Hogy ez így sikerült,erre mér rémálmomba sem gondoltam! Szüleimhez költöztem vissza,akik 100%osan támogatnak mindenben! De nemcsak ők,hanem mindenki aki csak szeret! Nem az a fajta vagyok,aki bulizik ezerrel...sőt ellenkezője vagyok nagyonis! Lehet 24éves vagyok,de a gondolkodásom érettebb! Tanuljak nyelvet,utazzak..! Mindezekhez pénz kell,ami nincs! Amúgy meg már jártam Angliában,Japánban..elég volt! Ezért írtam azt,hogy akik ilyen helyzetben voltak és tudják milyen,azok írjanak! De nagyon szépen köszönöm a válaszokat!!!
2012. febr. 29. 19:44
8/11 anonim válasza:
Én nagyon hasonló helyzetben voltam és elvetettem. A vőlegényem nem akkoriban, de végül otthagyott. Épp ezért soha egy percig nem bántam meg a döntésemet. Most itt állnék 26 évesen egyedül egy másfél éves kisgyerekkel anyám nyakán, nincstelenül. Pályakezdő, fiatal tanárnő vagyok, örülök, hogy magamat el tudom tartani: én tudom és látom nap mint nap, milyen az, amikor valaki szegény és azért jelent a szülője beteget nekem, mert valójában egyetlen cipője sincs, ami ne ázna át a hóban-fagyban, ezért inkább el se indítják hazulról. Én inkább abba a gondolatba borzongok bele, milyen lenne most az életem, ha vállalom ezt gyereket...
2012. febr. 29. 19:51
Hasznos számodra ez a válasz?
9/11 Nanamia válasza:
Na igen, minden helyzet más. Nekem is a szüleim segítettek az elején. Párommal mihamarabb összeköltöztünk, és minden rendben van nálunk. :) Én csak drukkolni tudok, jól is alakulhatnak a dolgok, nem csak rosszul. ;)
Megértelek amúgy, én is ilyen típus vagyok, mellesleg 23 most. Annyi különbséggel, hogy nekem nem volt tervezett, az egyetem ideje alatt alakult így, de a sulit is csinálom. Szóval semmi sem lehetetlen vagy megoldhatatlan. Biztos lesznek nagyon kemény időszakok, csak az a fő, hogy sose szabad feladni és pozitívan kell gondolkodni minden körülmények között. :)
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: