Mi az a határ amíg engeditek a férjetek "szárnyalni"? Meddig tűrtök?

Az engedés szót nem szeretem. Nem a tulajdonom, a gyerekem, a kutyám, hogy megszabhatnám, mit csináljon. De ha úgy viselkedik, ahogy nekem nem tetszik, megmondom neki, aztán ha nem változtat, és komolyan megsínylené a kapcsolatunk a vielkedését, akkor lapát. De nem házisárkánykodnék, hogy te akkor most ide-oda nem mész, mert neki van joga arról dönteni, mit akar csinálni (mint ahogy nekem is arról, a kapcsolatban akarok-e maradni).

Ami nálam nem lenne elfogadható amúgy pl. az, ha rendszeresen részegen járna haza, többet lenne a haverjaival, mint velem, fontos eseményeket / előre megbeszélt dolgokat mondana le azért, mert épp vmelyik haverja kitalált egy sörözést vagy ha túl sok pénzünk menne el rá.

Semmilyen formában nem korlátozom a páromat, ő egy tőlem független, autónom személyiség. Összeköltözésünk előtt már kiismertük egymást, úgyhogy tudtam, hogy "mit kapok".

Reggel el szoktuk mondani a másiknak, hogy ki mit fog csinálni aznap, kivel találkozik és körülbelül mikor jön haza. A házimunkát mindig közösen csináljuk vagy az akinek éppen több energiája van, kevesebb más feladata. Nálunk ezek maguktól alakultak ki, nem kell rágölcsölni! Ha korábban jól működtetek együtt és igazán szeretitek egymást nem kell "hatalmmi harcokat vívni" összeköltözés után se.

Én ki nem állhatom a haverokra féltékeny párt,se férfiben,se nőben.

Az már más kérdés,hogy mennyire van a haver az életünkben,mert,ha túlságosan belefolyik,az is gáz.

Szabály felállítás? A kutyámnak meg max. a jövendőbeli gyerekemnek állítok fel szabályokat, nem a férjemnek :D

Az elengedés is érdekes, mindig felmerül bennem a kérdés, h h jönnék én ahhoz, h egy másik, felnőtt embernek engedélyt kelljen kérnie tőlem, h bárhova mehessen? Sehogy.

Oda megy, ahova akar, akkor és amikor akar. Ezzel egyáltalán nem él vissza. Amikor csak tud, inkább velem van. Ritkán szervez külön programot. Nálunk én vagyok az, aki mostanában kevesebbet van otthon hétvégén, a hobbimból kifolyólag.

Én pl akkor mondanám azt hogy ELÉG, ha mondjuk pl veszem a legutóbbi esetet: meséltem hogy találkozok egy jó barátommal a suliból, beülünk valahová dumálni egy kicsit, mert szülinapja van aznap.

És erre ő azt mondta volna, hogy NEM MEHETEK.

Én itt állítanám le. Mert nem hagyom senkinek, hogy megszabja mikor mehetek el valakivel ide-oda és mikor nem.

Egyébként mivel normális, csak azt kérdezte, hánykor, hol találkozunk...hogy tudja hol vagyok, illetve megbeszéltük hogy a vonatnál találkozunk, és együtt jövünk haza. Mert ő aznap dolgozott. És így is lett.

Illetve ne mászkáljon el minden héten ha haverjaival mert az sok. És egy normális kapcsolatban ilyenre nem kéne hogy igény legyen.

Más kérdés, hogy az én férjem pl normális és eszébe se jutnak ilyenek, hogy megtilthat nekem bármit is:)

Illetve a haverjaival meg együtt szoktunk találkozni mert egyedül lusta menni:D

Csak akkor találkozik velük nélkülem, ha kimennek hozzá a munkahelyére meglátogatni, és váltanak pár szót. De ez ugye nem a férjemen múlik.:)

27/N

Jujj, ez ne!

Szeretnél szabályokat felállítani? Ő nem a tinédzser fiad, akinek megmondd, hogy na most akkor 11-re legyél itthon, mert máskülönben irgum-burgum...

Ne akarj "házisárkány" lenni, akihez nem szívesen megy haza a férje. Mert az ilyen esetekből szokott lenni általában a válás.

Kaptál sok jó hozzászólást, fogadd meg. Ne "szárnyalni" hagyd a férjed, hanem ÉLNI!