Mi az a határ amíg engeditek a férjetek "szárnyalni"? Meddig tűrtök?

Mi az, hogy meddig "engeded"?? :o

Nem a gyerekedről van szó...

Kap havi 10 kimenőkártyát, amit be tud váltani... lol.

Menjen ahova akar, csak szóljon, ennyi

Szerintem nem jól közelíted meg ezt a kérdést.

Értem mit szeretnél kérdezni, valamint jogos hogy egy együttélésnél mindkét félnek elégedettnek kell lennie.

Ne úgy állj hozzá, hogy meddig engedd. Egyszerűen hagyd, hogy tegyen mindent úgy ahogy szeretne, viszont ahogy benned a tetteivel kapcsolatban rossz érzésed támad, jelezd neki, hogy ez nálad már nem fér bele.

Ezt hívják úgy, hogy összecsiszolódás. Egy kicsit engedsz Te, egy kicsit Ő, és rövidesen mind a ketten megismeritek a másik igényeit.

Ha szeretitek egymást, akkor alkalmazkodni fogtok.

Szerintem az már régen rossz, ha egy kapcsolatban a feleknek ilyen téren nagyon eltérő igényeik vannak, mert az mindig vita forrása lesz. Egyrészt a férjtől "elvárható" hogy a családja legyen neki az első, és ne minden hétvégén a haverok. De a feleségtől meg ugyanígy elvárható, hogy tudjon ő is ellazulni, szórakozni, el tudjanak menni együtt is kirúgni a hámból.

Szerintem egy jó kapcsolatban nagyjából azonos a feleknek erre az igényük, így nincs ebből probléma. Nálunk olyan havi 1-2x kerül erre sor, nekünk ez így megfelel.

Akkor működik egy kapcsolat, hogyha kb egyezik a véleményük erről a kérdésről.

Én nem szeretem, ha akkor akar elmenni, amikor mar x ideje nem töltöttünk normálisan együtt egy napot, estét...de amúgy semmi bajom vele, menjen a haverokkal, csak szóljon előtte, és tudjam mikor jöb haza, hogy ne aggódjak.

Amúgy nincs is annyi igénye rá, mint ahányszor engedném, ltalában a havernak is van bnője, így én is megyek, és különvo ulunk... Mindenki azt csinál amit akar...

De se flörtölés se semmi nem fér bele a másik nem felé......

Nem az anyukája vagyok, hogy engedem...a lényeg, hogy tudjak ról...és szóljon, hogy én ne tervezzek be semmit, de ő is szóljon, ha tervez otthon valamit, mert akkor én sem lépek le....

Nekm több szabadidőm van, mint neki, így én gyakran bnőnél vagyok, amikor dolgozik én meg nem....

Szárnyalni.... Ez jópofa. :D

Szerintem nem szabályokat kell felállítani, hanem kommunikálni, megbeszélni, megérteni egymást, tekintettel lenni egymásra kölcsönösen.

Nálunk különösen még tolerálnom sem kell nagyon ilyesmit, mert a férjem alkoholt csak ritkán iszik, akkor is keveset, sem ő, sem a haverjai nem olyan kocsmába beülős típusok, ha valami buli is van, az házibuli, ahova együtt megyünk. Sem a fiúk, sem a lányok nem nagyon szoktak külön bulikat tartani a társaságunkban, inkább együtt szórakozunk.

Ha meg valamiben nem értünk egyet, azt megbeszéljük, van, hogy össze is vitatkozunk rajta kicsit, de végül mindig sikerül közös nevezőre jutni.