Felnőtteket kérdezném. Ti mennyire szoktatok eleget tenni a szüleitek kérésének ha megkérnek valamire? Mi az a határ amikor már azt mondod nem?

én 19 vagyok, még csak félig felnőtt.. de általában megteszem amit kérnek, pláne h ogy tök jól kijövök velük.. ha meg hülyeséget kérnek, akkor megmondom nekik hogy szerintem ezt máshogy kellene, és működik a dolog.

Szüleim is általában eleget tesznek az ő szüleik kérésének, de persze nem ugráltatják a szülők a gyerekeket.. ha így lenne, persze nem csinálnák meg..

Csak amig nem látom kihasználásnak.

Anyám energikus 50es nő,de simán megcsinálta volna,hogy én menjen hozzájuk segiteni festés után nagytakaritani nagypocakkal,mert neki nem volt kedve.Siránkozott is egy sort,hogy nem beteg vagyok csak terhes.Jah,ezért utazzak 300km-t,vegyek ki szabit,meg nagytakaritsak neki.Nem halt bele a portörlésbe és az ablakpucolásba.

Mi segítünk kölcsönösen egymásnak a szüleimmel. Nagyon jó a kapcsolatunk. Nem szoktunk elrugaszkodni a földtől.

A mamámmal már más a helyzet. Állandóan rám akarja erőltetni a menyét, aki az apukám testvérének a felesége. Nem érti meg hogy az erőltetéssel az ellenkezőt éri el nálam. Mikor jön a nő akkor vendégül kellene látnom, meghívnom stb.. Nem érti meg hogy a saját házamban azt teszek amit akarok.Szabályozni akar, amit 26 évesen nagyon nehezen viselek.Nincs bajom konkrétan a nővel de egyszerűen minden szervem tiltakozik, mikor gyerekként kezel. pl tegnap is. Beszélek vele telefonon és a végén mondja hogy beszélj a Klárival. Én meg meglepődtem és mondtam hogy most nem tudok mit mondani neki, szia. Ő erőlteti rám, és ha nem úgy ugrálok ahogy ő szeretne márpedig nem úgy ugrálok én vagyok a rossz. Amúgy csak ebben a témában van gond vele is, másképp egy jó nagymama, csak ha megjön a nő az az Isten.

Nálunk az én szüleimmel nincs probléma, ritkán kérnek bármit is és azok se nehezen teljesíthető dolgok. A párom szüleivel annál nagyobb a probléma.

Röviden annyi a helyzet, hogy mi Pesten élünk, ők vidéken (megyeszékhelyen, tehát nem a világ végén). Még még azt is hozzá kell tenni, hogy mi eléggé elfoglaltak vagyunk munka miatt, míg ők munkanélküliek, egyikük sem dolgozik, egész nap otthon ülnek.

Ennél fogva nagyon ráérnek és egész nap az interneten azt nézegetik, hogy mit hol kapnak meg olcsón és bármi kell nekik, amit Pesten 200 Ft-al is olcsóbban meg lehet venni mindig minket ugráltatnak. Kellett már nekik vinni kakaópornál kezdve, WC tartályon keresztül, műszaki kütyükig mindent. Ezeket általában a város valamelyik távoli szélén lehet beszerezni. A helyzetet nehezíti, hogy nincs autónk, így tömegközlekedéssel kell a szarjaik után rohangálni, illetve utána azt levinni hozzájuk.

Ezentúl a banki ügyeikbe is állandóan belevonnak (pl.: volt olyan takarékszámla, amit csak fiataloknak lehetett, akkor nyissunk már nekik számlát stb.).

Gyakorlatilag heti rendszerességgel van valami és engem igazából marhára idegesít, mert túlzásnak tartom, de a párom minden kérésükre ugrik...