Mi az a határ amíg egy felnőtt embernek segíteni kell a szülein és mi az a határ amíg azt meg kell tenni?

Itt van pl anyám,elváltak apámmal 5 éve.Ott maradt neki a lakás és van neki hitel tartozása,igaz nem sok.A havi rezsije kb 60 ezer ft mindennel együtt bevallása szerinte.Még valamennyi marad neki igaz nem sok.Apámat cseszteti hogy adjon neki havonta 100 eurot mert a hitel fele állítólag az övé is,a tesom is küld neki valamennyi pénzt és tőlem is elvárná.De én nem tudok neki mert nekem is épp elég fízetni amim van.Anyámnak egyre kevesebb a munkája de smmit nem tesz azért hogy keresgéljen vagy valami.elküldi az önéletrajzokat és ezennel kifújt a dolog.Nekem a tesomnak,apámnak kell idegeskedni anyám sorsáról.Már megszokta hogy mindig valaki küld neki pénzt.Dolgozott már ausztriában pár évet,3 szakmája van,alap fokon beszéli a nyelvet.Amivel elboldogulna.52 évessen ő már öregnek érzi magát és hogy ő nem megy már ki mert nem bírja azt a tempót,pedig megtehetné mert van ajánló levele az előző munkahelyekről és kb 1 hét alatt találna.Ő azt mondja 52 évesen fáj mindene miközben az élete nagy részét irodistaként dolgozott.Engem az zavar az egészben mintha tőlünk várná a csodát...aztán amikor valaki nem tud neki segíteni akkor elkezdi a lelki zsarolást és a hisztit,hogy mi ránk nem lehet számítani stb stb.Mondogatja már 2 hónapja hogy el akarja adni a lakást és kisebbere cserélni hogy kifízesse a hitelt ami van neki.Annyit nem tud megcsinálni hogy fel tegye magának a hírdetést,amikor fel rakom neki akkor meg jön hogy még sem kellene eladni...már unom az egészet hogy egy 52 éves ember nem tudja mit akar és ennyire határozatlan és..de a legjobban az zavar hogy tőlünk teszi magét függővé és amikor nemet mond neki valaki akkor jön hogy őt senki nem szereti..