"18 éves vagyok, felnőtt ne szóljanak bele az életembe" Tényleg jogos így gondolkoznia egy fiatalnak aki még anyuci meg apuci pénzéből él és nem tett le semmit az asztalra? Bővebben lent.

Attól, hogy én 18 lettem még nem gondolkoztam így kicsit sem. Jogilag lehet felnőtt lettem, de agyilag még nem mindig érzem magam felnőttnek :D hehe.

Akkor érezném inkább, hogy "felnőtt" lettem, ha saját fizetésből külön eltudom tartani magam.

Szerintem a felnőttség nem kortól függ,hanem attól hogy el tudja tartani magát vagy sem.Mert az igen,18évesen jogilag felnőtt és felelőségre vonható,de kb ennyi,mert ha teszem azt a 18éves lányom csinál egy butaságot ami pénzbirsággal jár azt mégis ki a fene fogja kifizetni?a 18éves felnőtt a nemlétező keresetéből?

Igenis bele lehet szólni egy 18éves életébe is ha az a család többi tagját is érinti.

Nagyon remélem hogy a lányom nem fog ilyen szöveggel jönni mert annak nem lesz jó vége.Le lehet ülni,megbeszélni a dolgokat,egyezséget kötni vagy el lehet menni és kipróbálni milyen a nagybetüs felnőtt élet.

Hát igen. Sok fiatal amikor betölti a 18 évét azt hiszi innentől kezdve azt csinál amit akar. Én sem voltam különb. 20 évvel ezelőtt amikor betöltöttem a 18 évemet, örültem, hogy végre mondhatom apámnak azt, hogy nem megyek haza este 8-kor hanem akár éjfélig is lent leszek a barátaimmal hiszen 18 éves vagyok, megtehetem. Egy veszekedés alkalmával jött a szöveg az én számból is.

-"18 éves vagyok! Azt csinálom amit akarok, ne te mond meg nekem!"

Veszekedtünk, a végén apám rákérdezett.

-Attól hogy 18 éves lettél, felnőttnek hiszed magad??" Azt csinálsz amit akarsz?? Tényleg azt akarod, hogy többé ne szóljak az életedben??

Igen, azt akartam. Másnap az összes ruhám össze volt pakolva, hogy kívül tágasabb. Kidobott a lakásból.

El kellett mennem, és egyedül kellett boldogulnom. Na én azon a napon lettem felnőtt ember. Nem onnantól amikor még otthon az apám tartott el.

Szóval ha valaki felnőttnek érzi magát, annak felnőttként is kell viselkednie. Ha megáll a saját lábán, ha nem a szülők tartják el, és nem az ő házukban él, akkor felnőtt ember legyen 18 éves vagy akár 16 éves mert ekkor kényszerült rá hogy a saját lábára álljon.

Mivel valójában még nem felnőtt, ezért itt inkább a szülőket kell elővenni. Ha valaki úgy nevelte a gyerekét, hogy az rácsapja az ajtót, de aztán még pénzt is ad neki bulizni, az ne csodálkozzon, ha a gyerek így viselkedik. Mondhatnám az ilyen szülő egye meg, amit főzött.

Egy normálisan nevelt gyerek nem így viselkedik, amikor betölti a 18-at. Vagy ha mégis, akkor anyuka-apuka esetleg azt találja mondani neki, hogy kisfiam-kislányom, oda mész bulizni, ahova akarsz, olyan tetkót és piercinget csináltatsz, amilyet akarsz, én nem korlátozlak benne. Felnőtt ember vagy. De mivel felnőtt ember vagy, és ezt én nem akarom támogatni, teremtsd elő a rávalót. Ha szeretnéd, szívesen segítek neked önéletrajzot írni.

Olyan 20 éve, még az Apuka döntött ilyen dolgokban, ha nem tetszett a rendszer otthon, nyakon ragadta és kib*szta a házból, onnantól nem volt fia, mindaddig míg talpra nem állt és újra jelentkezett bocsánatért, és amit elért az életben, ellenkező esetben soha nem látták egymást többé

Manapság pedig tudja a fiatal felnőtt is hogy meddig kell elmenni verbálisan ahhoz hogy, ne származzon kára belőle

Ez az átka annak ha valaki gyereke kezd felnőni, és kénytelen otthon laknia, generációs különbségek vannak szülő és gyerek között, ami fokozza a balhékat

Másrészt a szülőnek sem kéne hangoztatnia annyira hogy igenis én kereső ember vagyok, te pedig nincstelen kölyök, mert ez is kivágja a biztosítékot, és a gyerek azt fogja csinálni hogy felülkerekedjen a családon, és megmutassa hogy ki Ő

20/F

Ez is egy bonyolult kérdés, ha a dolgok mélyére nézünk.

Egy jól működő családban tényleg pofátlanság ha elhangzik ez a mondat.

De nézzük mondjuk az én esetemet :)

Egész gyerek és tinikoromban nem mehettem SEHOVA. Még a suli utáni ingyenes különórákra sem engedett el anyám, ha késett a vonat 5 percet suliból hazafeél akkor én k.rválkodtam valahol (??).

Zsebpénzt csak arra kaptam, hogy összegyűjtve ajándékot vegyek alkalmakkor a családnak, de mivel diákmunkára sem engedtek, saját keresetem nem volt.

Telefonálni sem telefonálhattam a haverjaimmal, mert sosem volt feltöltve a kártyám, ha igen, akkor nem erre a célra. Anyám számon tartotta.

A számítógép előtt eltöltött időm limitálva volt 1, azaz egy órára, amit anyám szinte stopperral mért.

Azt hiszem az én számból igenis, tudatosan hangzott el ez a mondat, s tudatosak voltak az ajtócsapkodások, beszólások is :)

Elmentem diákmunkára, kerestem pénzt és leléptem a fenébe "otthonról".

Na most nézzük, a külvilág mit látott ebből:

Durcás, csendes, állandóan hisztis kislány, akit szerető anyukája hiába halmoz el jobbnál jobb cuccokkal (amiket sosem kértem), kap zsebpénzt, etetik, eltartják otthon, még ez sem elég neki. Ráadásul annyira szemét gyerek, hogy még barátai sincsenek.

Tehát látszólag beletartoztam az általad említett kategóriába, pedig mégsem :)

Azt aláírom hogy tényleg ijesztően sok hülyegyerek van (elég ebben a kategóriában olvasni a sok "hogyan költözzek a nagyszüleimhez mert milyen szemetek anyuék" kérdést), de nem olyan könnyű minden esetet egy kalap alá venni :) 22/N