Ti bevallanátok a férjeteknek ezt?

NEM! Ez a szégyenérzet ebben a korban TELJESEN TERMÉSZETES! Nem kell rögtön feloldani, főleg úgy nem, hogy ország-világnak kikiabálja a szülő a gyerek beleegyezése nélkül.

Az idő és a menstruációhoz való hozzáállás gyakorlata szépen megszünteti ezt az idegenkedést a gyereklányban, feltéve, hogy az édesanyjával tabu nélkül tud beszélgetni a témáról.

És igen, teljesen elég az anyjával ilyenkor.

Bármennyire is fáj, bármennyire is részt vettél a megcsinálásában, itt te csak zavaró tényező vagy!

"Büszke vagyok rád kislányom, igazi nővé értél. Holnap hozom a kedvenc sütid a cukrászdából, hogy megünnepeljük." - Ez a legeslegrosszabb, amit tehetsz! Egek! Hány ezer éve is történt, de a mai napig rosszul érzem magam miatta, mikor nálunk hasonlóan játszódott. Még most is látom apám "nagylány lett a kislányom" tekintetét, amitől legszívesebben elsüllyedtem volna.

És nem, nem lett belőlem egy szégyenlős, prűd nő, aki elvonul a párja elől, ha a "bizonyos napok" elkezdődnek.

Úr Isten, itt mennyi elmebeteg ember van...Tisztelet a kivételnek!

Kérdező! Mégis mit kellene "bevallani"??? Nem követett el a lány semmi rosszat, mindössze szerelmes lett és MEGKÉRT, hogy ne mondd el az apjának! Rád bízta a titkát, ha te ezen gondolkodsz, akkor nagy baj van veled! Mi az, hogy rá fog jönni? Talán ti nem voltatok szerelmesek kamaszkorotokba? Ha elárulod, szerencsétlen sosem fog benned megbízni.

Kedves Kérdező!

Először azt szeretném mondani, hogy őszintén szólva elég szokatlannak érzem a "bevallanátok" szó használatát a kérdés megfogalmazásában. Erre a helyzetre nekem jobban ráillene az elmondanátok / elmesélnétek / elárulnátok stb. A "bevallanátok" szó az én meglátásom szerint egy olyan helyzetre illene, ha Te magad tettél volna bármi olyat, ami nyomasztja a lelkiismeretedet, és úgy éreznéd, hogy tartozol a férjednek egy őszinte vallomással.

A leírtak alapján sem Te, sem a lányotok nem tett semmi olyat, ami a legcsekélyebb mértékben is helytelen lenne, és ezért illene "bevallani".

Én akkor mondanám el ezt a titkot férjemnek (a lányom kifejezett kérése ellenére), ha nem zavarna és nem bánnám, hogy ezzel elveszíthetem a bizalmát, és ennek ebben az amúgy is érzékeny életkorban könnyen lehet olyan következménye, hogy amikor majd a nővé érés szép, de nem mindig könnyű folyamatában ennél százszor nagyobb jelentőségű dologban lenne meghallgatásra, tanácsra, netalán segítségre szüksége, esetleg majd nem meri megosztani velem a "titkait", mert tisztában van vele, hogy ha korábban egy sokkal "apróbb" dolgot sem tudott úgy megosztani velem, hogy tiszteletben tartsam a kérését, és ne éljek vissza a bizalmával, akkor szinte kizárt, hogy a komolyabb, fontosabb dolgok esetében képes lennék rá.

A munkám révén naponta találkozom ezzel a korosztállyal, és nekem időnként szívszorító azzal szembesülni, hogy a kamaszok egy része olyan dolgokról nem tud, nem akar a szüleivel beszélni, ami egy jól működő családban teljesen természetes lenne.

Az első válaszolóval nagyon nem értek egyet - amit

ő javasolt (úgy elmondani az apának, hogy a lány ne tudjon róla), az szerintem az ugyanolyan visszaélés a kamaszlány bizalmával - egy megszegett ígéret egy hazugsággal megtetézve.

Természetesen úgy gondolom, hogy adódhatnának olyan élethelyzetek egy gyerek életében, történthetnének olyan dolgok, amiről egy édesapának is "tudnia kellene", ahogy több hozzászóló fogalmazott, de szerintem egy plátói vonzalom, kamaszkori "bezsongás" messze nem ez a kategória.

Aki szerint az, ha egy kamaszlány (most még) nem meséli el ezt az apukájának, már önmagában probléma, amivel foglalkozni kéne, és amiről emiatt tudni kéne az apának, az szerintem vagy nem emlékszik a saját kamaszkorára, vagy nem őszinte saját magához. Egy apa, akinek ez esetleg rosszul esik, talán visszagondolhatna a saját kamaszkorára, és arra, hogy mi az amit megosztott az édesanyjával a plátói, aztán pedig a már nem annyira plátói vonzódásairól, a másik nem és a szexualitás felfedezésének útján tett lépéseiről, és mi az, amit nem.

Kedves Kérdező, én a helyedben örülnék annak, és megtiszteltetésnek érezném, hogy a lányom őszintén megosztotta velem ezt a kis titkát (szerintem Te is tudod, hogy nem minden kamaszlány teszi meg), és - sok más dolog mellett ezzel is - igyekeznék megmutatni, hogy érdemes vagyok az őszinteségére és a bizalmára.

Minden jót kívánok Nektek! :-)

Itt egy nagyon jófej apa és ti lesavazzátok,minden "nőidolog" és ne szólj bele és ne is legyél rá kíváncsi indokkal!Az eszem megáll!

Más poszton meg azért sírtok,hogy a férjeitek belesz@rik a családi életetekbe és nem érdekli sem a gyerek ,sem a felesége!!!

Nevetséges...igen is tudjon róla,ha kell anyuka mondja el az apukának,megkérve ,hogy hallgasson róla maximium,de ha ennyire normális ,mint itt az egyik válaszoló apuka,akkor pontosan szuperül el lehet beszélgetni a dologról,pasioldalról nézve is!

Apám egy vadbarom volt ,vele nem lehetett beszélni semmiről,az anyukám meghalt kicsi koromban.

DE volt egy nagybátyám ,akihez mindennel fordulhattunk bizalommal,neki is volt két lánya,a két unokanővérem.

Rajongtunk érte,mindent de mindent elmondtunk neki és nagyon sok jótanácsot kaptunk tőle,bizony a "nőidolgokban" is.

Neki köszönhetem,hogy mikor menstruálni kezdtem nem estem össze rémülten,mert mindent elmondott mi miért van,vagy a csókról,a testiségről.

Adott nekünk könyveket,hogy nézegessük ,olvassunk és ha kérdésünk van beszéljük meg nyugodtan!

Nő vagyok de nem vagyok rá ilyenkor büszke,amikor ennyi korlátoltságot olvasok !

VIszont ha az apuka olyan,akinek jobb ha nem mondod el..bár nem tudom mi ebben a rossz,akkor nem...de alapvetően nem titkolóznék és ezt a lányomnak is elmondanám,vagy minimum megkérdezném tőle,hogy miért titok az apja előtt!?

Lehet a béka segge alá pontozni,az sem érdekel!

#37-es,

Miért is nevetséges, hogy arra biztatjuk, hogy "ne árulja el" el a lánya bizalmát?

Te is tudtad, hogy kivel beszélheted meg és kivel nem a problémáidat, nem igaz?

Akkor miért olyan hihetetlen, hogy ez a kislány is tudja, hogy ki az, akihez igazán fordulhat a problémáival?

Nem gondolod, hogy magától bevallotta volna az apjának, ha úgy gondolná, hogy rá is rábízhatja a titkát, hogy nem neveti ki, hogy nem bagatellizálja el a dolgot?

Vagy egyszerűen úgy érzi, hogy az is éppen elég nagy dolog, hogy az egyik szülőjének beszélhetett a dolgairól?

Te mit szóltál volna, ha a jó fej nagybátyád beszámolt volna a vadbarom apádnak a dolgaidról azzal az indokkal, hogy hát "végül is ő az apád, tudnia kell a dologról!"?

Nem azon volt a hangsúly, hogy "egy férfi semmit sem tudhat a női dolgokról" és EZÉRT kell mindent eltitkolni előle.

A BIZALOMRÓL volt szó. És arról, hogy egy gyereknek JOGA VAN csak az egyik szülőjét beavatni a bizalmába, és a "házastársak között nem lehet titok" ebben az esetben nem érvényes, mert nem a férj/feleség titkolózik, hanem a gyermeke titkát őrzi.

És ha ez a titok nem életbevágó, nem óriási horderejű (pl.: teherbe esett a lány), amit nem lehet titokban tartani, akkor tisztességtelen elárulni a gyereket.

És igen, ez igaz fordítva is. Akkor is, ha kizárólag az apját avatja a bizalmába a gyermek.

37es A kérdező szavaiból én úgy érzem és talán nem is véletlenül tette fel itt ezt a kérdést,hogy ő sem biztos benne,hogy el kellene titkolnia az apuka elől...

Az utólsó soraimban irtam is,hogy nyilván kivétel van,ha az apa olyan,mint az enyém is volt...akkor az anyukának nem is lenne kérdés,hogy megossza e vele vagy sem.

Itt azért a bizalom kérdése az apa felé is kérdéses az anyuka részéről,vagy általában...ezt egy családban meg

kell tudni itélni.Azt írja az anya,hogy nincs oka tartani az apukától a kislánynak...akkor nekem végképp nem férne bele,hogy este mikor összebújok a férjemmel,ne mondjam el neki csendben,hogy a lányod szerelmes ...de egyenlőre nem akar róla beszélni...

Ha forditve lenne nekem is rosszul esne a férjemtől,ha nem mondaná el,főleg ha tényleg nincs ok a bizalmatlanságra!

Tényleg igy gondolom...lányos anya vagyok,egy nagyon jófej férjem van..a lányomat mindig arra fogom bátoritani,hogy ne legyenek titkai,előttünk...a férjem előtt sem!

37*

39* vagyok

Még valami...ez egy durva véglet..de manapság soha semmi nem lehetlen.

Ha történik valami a kislánnyal emiatt a szerelem miatt,

le sem írom inkább mik lehetnek...

Akkor az apa szerintetek mit fog érezni,hogy nem segithetett,nem tehetett semmit érte,mert nem tudhatott róla???

Akkor még egy példa névesités nélkül.

Tudomásomra jutott,hogy egy ilyen kamasz szerelem miatt valakim,kárt tett magában..elkezdte vagdosni magát a kislány...nem kellett volna szólnom az anyjának,mert megbizott bennem és bevallotta ,hogy mit tett???

Nem akarom a témát más irányba elvinni,de azt mondom ha az apa tényleg olyan ,aki érdemes a bizalomra...ne titkolja el az anyuka!