Lehetetlen elképzelni, hogy egy eltartott nő művelt, értelmes és értékes?

Olvastam most itt két nemrég született kérdést is a nők eltartottságáról, és olyan szomorúnak találtam, hogy milyen arrogánsan, indulatosan vagy megvetően álltak sokan a kérdezőhöz. Tényleg csak így tudjátok ezt elképzelni?

Jómagam több szakmás, diplomás huszonéves lány vagyok, egyedül nevelek egy öt évest, gyerektartás nélkül (nehogy elkezdjetek papolni itt arról, hogy ez a gyereknek jár, mert tökre nem tartozik ide), dolgozom, továbbtanulok, másoddiplomára hajtok, küzdök az élettel, és bizony nagyon sokszor ledobnám magamról ezeket a terheket, és tök szívesen tölteném az időm azzal, hogy mondjuk színházba vagy kirándulni járok a gyerekemmel, blogolok a hobbimról, piacra járok, istenieket főzök, teljesen kiiktatom a készételeket itthonról, sokat sportolok, és végre hobbiból, nem pedig muszájból tanulom azt, ami érdekel, és zenélek és persze rengeteget játszom és tanulok a lányommal, aki mellé szülök még pár tesót is. Szóval nekem igenis meglenne a lelki békém ennyitől, és igenis sokkal tartalmasabbnak érezném az életem, mint attól, hogy most robotolok egy irodában, aztán magolok, és amikor épp egyiket se csinálom, akkor tök stresszesen próbálok jó anya lenni. Mitől volna szellemileg és lelkileg gazdagabb így az életem? Nem mintha lenne választásom, hiszen 5 éve szingli vagyok, de ha lenne, szívbaj nélkül elfogadnám, hogy az esetleg véletlenül éppen mocskosul gazdag szerelmem eltartson (azért nyilván nem eszerint választanék párt, ha egyszer végre nyitnék a kapcsolatokra).

Persze valamelyest azért törekednék az anyagi függetlenségre is, hiszen már égettem meg magam nagyon, de azért egész más lenne egy gazdag hapsi támogatása mellett önmegvalósítani, mindig biztonságban, mint most, a megélhetésért és jólétért küzdve, és azzal a stressztényezővel, hogy nem bukhatok el, mert nincs védőháló, van viszont óriási felelősségem a lányommal szemben.

Szóval mi a fenéért bántjátok azokat, akiknek a férjeik elégítik ki anyagi szükségleteiket? Még ha nem is értetek egyet ezzel az életmóddal, miét kellene becsmérelni ezeket a nőket? Lehetetlenség, hogy ők is értékes tagjai a társadalmunknak? Lehetetlen, hogy közülük is van, akinek helyén van az esze+szíve?

Bocs, tudom, hogy volt már hasonló kérdés, de jól esett kiírni magamból :)