Akinek a férje jár éjszakára, ti nem féltek egyedul? En ilyenkor hazamegyek a szuleimhez, de a ferjem szerint ez nem normalis. Szerintetek?

Te hány éves vagy?

Igaza van a férjednek.

Az én férjem 7 napból 2napot van itthon ,mégse rinyálok,pedig itt még pici is van.

Szüleim ,rokonaim mind 300km-re vannak.

Bármi lenne a kutya nem nézne rám, max felfigyelnének a gyereksírásra.

De miért kell be beszélni magadnak, hogy bármi történhet?

Ha valaki be akar menni, úgyis bemegy.

Nyugi már!

Ne nézz híradót, ha nézem én is félek..

Hidd el én is féltem , de a kényszer nagyúr.

Volt mikor elbarikádoztam a bejárati ajtót is :))))

Szia. Mikor elköltöztünk a szüleimtől eleinte nekem is volt ilyen, főleg, hogy szombaton költöztünk, vasárnap már ment éjszakára a férjem. Ő 3 hetente éjszakás, de akkor 5 napig! Én gyorsan megszoktam, aztán jött a gyerek, akkor kicsit megkattantam, szorongás pánik, volt hogy éjszaka le kellett jönnie a szüleimnek úgy bepánikoltam. Utána kb. 2 hónapig mindig ha éjszakás volt visszaköltöztünk anyámékhoz. De lassan rájöttem, hogy ez egy vicc, és ilyen nincs!!! Muszáj ezt megszokni. Szépen hazamentünk, jött az éjszaka én egyre jobban pánikoltam, de tudtam, hogy muszáj kibírnom egyedül, mert felnőtt ember vagyok, gyerekkel és ez nevetséges. Kellett hozzá idő, de pár hónap alatt teljesen elfelejtettem ezt a baromságot, és csak röhögök azon, hogy vajon mitől féltem akkor!

Legközelebb maradj otthon! Lehet nem alszol, meg parázol, de legközelebb majd jobb lesz!

Ezt meg kell szokni!

De ha mindig elmenekülsz előle sose fogod megszokni!

Attól függ, milyen környéken laktok, ház vagy lakás?

Egy sötét utcában, egy rossz környéken, egy házban én is félnék.

De egy lakásban az ... emeleten, ahova úgyse tud senki bejönni, nem félek.

De muszáj lesz megszoknod, mert tényleg nem normális.

Szerintem se normális.Én is úgy voltam, hogy 20 km el odébb levő városba költöztem a férjemmel.Volt olyan,hogy minden éjszaka egyedül voltam, mert éjjeliőr volt a férjem egy telepen.Mégse jártam haza anyuhoz aludni...

Később a gyerekeimmel voltam " egyedül",akkor se okozott problémát.

Tény és való,hogy jobb együtt aludni a pároddal,de lény nagylány,és próbálj ne hazamenni ilyenkor, mert így sose szoksz hozzá...

Nem, egyáltalán nem normális ez a dolog, a férjednek igaza van.

Úgy viselkedsz, mint egy óvodás...

6-os vagyok...

Régebben, amikor zavart, hogy egyedül vagyok (mivel 13 éves koromtól koleszos voltam, és ott 14 -en aludtunk egy szobában, majd 10 -en 5 évig és hozzászoktam, hogy sosem vagyok egyedül..)

Ez átalában nyáron fordult elő... Akkor mindig kapcsotam tévét, vagy zenét, de úgy, hogy nem néztem hallgattam, csak zajforrásnak, mert megnyugtatott...

Azóta leszoktam róla, sőt egyenesen zavar, ha pl éjjel megy a rádió, de neked lehet megoldás...

Viszont a további válaszaidból ítélve nálad nagyobb a gond. Nagyon nem normális eniy idősen ilyen félelemben élni,

Nekem lehetne okom, mivel megéltem 3 betörést, úgy, hogy minden alkalommal otthon voltam... Nem is egyedül 3 an, és 4 en akudtuk át, hogy felforgatták a házat..mégsem félek... Emrt nincs értelme, nem lehet minden nap azon agyalni, hogy ki lenne ha.... vagy mi lesz ha...