Férjek! Van itt köztetek olyan, aki mélyen legbelül megbánta, hogy megházasodott és megbánta, hogy gyerekei lettek viszont tűr és otthon szerepet játszik?

20: Köszönöm, nagyon tanulságosak a válaszaid.

"Tényleg mintaszerűek vagyunk így."

?? Ez alatt mit értesz?

Miféle mintának feleltek meg?...:o

"Összességében talán megéri ezt a képet fenntartani."

Ezt végképp nem értem!

Hogy érted ezt?....

"Szerelmi partnerből nem egy jobb lett volna annak idején. De nem engedtem magamhoz közel őket. Az én esetemben attól tartottam, hogy nagyon fájna ha elveszíteném őket. Ezt akkor nem tudtam."

Hogy érted, hogy nem tudtad?

Most elmondom, hogy több ilyen fiúba voltam/vagyok szerelmes. És igen, nagyon fáj(t) elveszíteni őket. A mai napig nem értem az okát, és nem tudok lemondani róluk.

Egyszerűen nem megy a fejembe, hogy mi lehet valakinek ennél jobb, ennél fontosabb, ennél kívánatosabb!

20: Ezeket is válaszold meg, légyszi, mert kimaradtak:

"17: Váljatok el, neveljétek a gyerekeket együtt, legyen külön lakrészetek és szerelmi kapcsolatot létesítsetek avval (azokkal), akivel majd az élet hozza, és ezt vállaljátok fel. De amíg házasok vagytok, addig tudatosan kizárjátok ezt a lehetőséget.

WWHHYY??? :)"

"Van Köztetek a feleségeddel szerelmi kapcsolat?

Vagy csak szülőtársak vagytok?"

Volt, de elmúlt?...Vagy hogy?...

"Én mindig azt hittem, hogy a házasság vágya akkor születik meg, amikor olyan nagy a szerelem, hogy egy még magasabb fokra akarják emelni a szerelmesek. Ez akkor nem így van?..."

"Akkor viszont a családból milyen elvárást fogalmaztak meg Feléd a párkeresésre, párkapcsolatra vonatkozóan? Nem azt, hogy szerelmi kapcsolat legyen?...."

És főleg azért fájt, mert sehogy se tudtam rájönni, a helyettem választott lány mivel jobb szerelmi partner, mint én... többnyire jóval alattam álltak azokban a dolgokban, amikben fergeteges partnerei voltunk egymásnak a szerelmemmel... (Nem csak szellemi, érzelmi és lelki kapcsolat terén, de még kinézetben és érzékiségben is.)

És akkor elveszi..ami csalhatatlan jele annak, hogy szerelmi téren jóval fölöttem áll...

azt hittem, megőrülök, hogy nem értem, mit nem látok, miben tudhat többet, miben stimmelhet jobban a másik lány... És akkor még gyerekek is, ami szintén a mennyei szerelem következménye egészséges esetben...

És akkor ezek a párok, feleségek panaszkodnak nekem arról, hogy az a férfi nem igazán jó partner, mert hiányzik a kapcsolatukból az, ami köztünk a beleszeretés apropója volt... az egyik helyettem választott lány 4 év múlva elhagyta a fiút, hogy neki ő nem túl férfias, és hogy végig szégyellte őt... ilyenkor tudnék ölni! akkor mégis milyen jogon rabolta el az éveket a szerelmemtől??

17-es vok.

Mintaszerű: Kintről nézve idilli. Igazi társasási lények vagyunk, irigyelnek minket, a családunkat, a gyerekeket. Mintának tekintenek, olyan családra vágynak, mint a mienk.

Megéri a képet fenntartani: Pl. ha én az banánt karikára szeletelve eszem, akkor a fiam is úgy szeretné. Szüksége van rám, ez bármilyen képmutatást megér.

Az akkor nem tudtam, az félreérthető tényleg. Helyesebb úgy fogalmazni, hogy későn jöttem rá, mi volt a probléma.

Feleségemmel az elején szerelmesek voltunk, olyan igazi vak szerelem. De elmúlt. Voltam már korábban is ennyire szerelmes, de ott soha nem éreztem, hogy feleségül kellene venni. Ahogy korábban is írtam, tudtam, hogy a tulajdonságai alapján megfelelne feleségnek.

A család oldaláról ki nem mondott feltételek léteznek, ezek akkor jönnek elő, az esetemben ezek korábbi kapcsolataimban jöttek elő, mindig problémáztak valamin. Pl. túl öreg hozzád, nem elég csinos, stb.

A többi kérdés nem a témához tartozik, majd válaszolok privátban.

Ide nem fog beírni, akit én ismerek konkrétan. Van három gyereke, mintafelesége, apukától átvett hivatása. Egyik nap ráébredt, hogy ráért volna minderre, lett volna jobb is, aki időközben elvált stb. Egyébként rengeteg ilyen van szerintem!

Általánosságban az tűr csak, akinek eleve nem engedték a szülei a személyiségét kifejlődni, rátelepedtek, kezébe adták a jövő külcsát, legyél fiam ügyvéd, orvos stb, . Ez a típus kb. 38-45 éves kora körül azonban a munkahelyi és életben megjelenő nehézségek családi halálesetek v egyéb miatt magához tér hirtelen. Rájön, hogy rátelepedtek a szülei, sohasem volt önmaga, még a szülők által elfogadható nőideált is hajszolta, ha a szülők jóváhgyták, akkor minden erejével el akarta venni feleségül.

A szülei beleneveltek egy feleségmintát, főleg az anyja, mert az is jó menyet akart magának. A feleség lehet tanult is, de a saját szakmájában nem akar igazán sikereket elérni, elég a diploma ,ált. szereti a gyerekeket, nem karrierista, nem szeret annyira dolgozni, inkább csak hátteret ad a férjnek, hgy az a saját szülei elvárásainak megfelelően érvényesülhessen.

26-os te milyen sötét vagy. Szerencsétlen leírja, hogy nem működik már a házassága, és hogy csak kifelé színészkedik, te meg megmagyarázod, hogy bizonyára félreérti a saját érzéseit 🙄

Még jó, hogy te jobban tudod.

Állítom te 26 azóta is egy langyos házasságban élsz