Nektek hogy esne/hogyan reagálnátok arra, hogy a férjetek nem jön el a nagyapátok temetésére?

Beszéltél vele erről? Nem veszekedve, hanem nyugodtan, hogy neked milyen fontos lenne, hogy ebben a nehéz helyzetben melletted legyen? Hogy neked ő az elsődleges támaszod, és ennek egy ilyen szomorú esemény kapcsán főleg meg kéne nyilvánulnia?

Sajnos a férfiak egy részének nagyon kicsi az érzelmi intelligenciaszintje. Az én nagymamám temetése pénteken lesz, és az én férjem is közölte először, hogy nem jön el, mert nem vesz ki ezért szabadnapot. Nagyon rosszul esett. Aztán leültünk megbeszélni, és a végén ő mondta ki, hogy ne haragudjak, amiért ilyen tuskó dolog egyáltalán eszébe jutott.

Mi az, hogy mennyire tud szembenézni a halállal?? Felnőtt ember, oldja meg.

ÉS elsősorban nem az a szemét dolog, hogy nem rója le a kegyeletét egy idős ember előtt, aki meghalt, hanem hogy nem támogatja a felségét a gyászban.

Utolsó! En pl azert nem megyek el többet senki temetésére, mert pánik rohamot kaptam azon az egyetlenen, amin részt vettem. Látni az apámat, aki egyebkent egy egoista jéghegy orjongve sírni -nem tartotta a kapcsolatot az apjával akkor mar vagy húsz eve... - meg az anyjat a hajat tépni ugy hatott ram, hogy akkor először az életemben pánik rohamot kaptam. Nagyon nem értékelte senki, ugyanis mentőt kellett hozzam hívni, mert fulladni kezdtem, lilult a szám, mire a mentők odaértek mar eszméletlen voltam.

En biztos hatalmas támogatást tudnék nyújtani, ugye? Még az is évekbe es hosszú pszichoterapiaba került, hogya temetőbe ki tudjak menni. De nyugodtan, szemetet csak le, mert bizony nincs az az Isten, hogy bárki kedvéért en mégegyszer temetésen vegyek részt. 4. voltam.

Nekem rosszul esne. Ha meg valami olyasmi van, amit itt írtak, akkor legalább egy magyarázat járna, hogy: ne haragudj, szívem, de én képtelen vagyok temetéseken részt venni ezért és ezért.

Tudom, hogy az ilyenről nehéz beszélni, de nekem ez lenne a minimum a párom felé, ha már ilyen helyzetben nem tudok mellette lenni.