Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek (is) túl szőrszálhasogató, akaratos lennék?
Párom minden reggel fél hat-hat óra között kel. Az ébresztőre én is mindig, kivétel nélkül felébredek, de ez még nem is lenne (akkora) baj, mert előfordul, hogy utána még vissza tudok aludni. Viszont miután felkel, járkál a szobában, fésüli a haját (nagyon hosszú haja van), ha húzza a fésű, káromkodik, ki-be járkál az ajtón, nyitogatja a fiókokat, zörög, öltözködik, stb.
Én már felvetettem neki párszor, nem követelőzve, tényleg normális, kedves hangnemben, hogy mi lenne, ha még este kivinné a nappaliba a ruháit, amit másnap szeretne felvenni munkába, valamint a fésűt. Ezt egyszer, vagy kétszer meg is tette, de utána megint a szobában csinál mindent, és sértődve cicceg, ha felhozom neki a témát.
A kérdésem az, hogy tényleg én vagyok túl kényes, vagy ennyit megtehetne? Megjegyzem, sosem veszekszek vele ezért, csak tényleg kellemetlen néha, mert én olyan vagyok, ha egyszer felébredek, 100-ból talán kétszer ha vissza tudok aludni. Vagy esetleg ha valami más megoldást tudnátok ajánlani, ami mindenkinek jó, azt is szívesen veszem. :)
válasza:"Hány éves vagy?? Belegondoltál mi lesz akkor, amikor lesz 1-2 gyereked?? Tudod, h akkor mi van? A gyerek nem fogja megkérdezni, h anya felkelhetek e éjszaka, mert éppen lázas vagyok, éhes vagyok, "bepipiltem, betatiltam" vagy mert éppen olyan kedvem van. Akkor aztán éjszaka 25-ször fogsz felkelni ha tetszik ha nem. Senki nem fogja megkérdezni tőled, h akarod e, vagy hogy mennyit tudsz amúgy aludni, ha már egyszer felébredtél.
Nagyon kényelmes egy hölgyemény vagy. "
Szerintem ha a férje kelne fel 256-szor éjjel, mert beteg, nem lenne vele gond. Ahogy a gyerekkel sem lesz. Azzal van a gond, ha valaki INDOKOLATLANUL, többszöri kérés ellenére is SZÁNDÉKOSAN zavarja a másikat az alvásban. Ez - függetlenül attól, hogy dolgozik-e vagy sem - puszta szemétség.
Nem értem.. itt tényleg ennyire nehéz a felfogása pár embernek? Addig nem nyugszotok, amíg be nem bizonyosodik, hogy egy lusta, elkényelmesedett hárpia nem vagyok? Akkor bocs, de csalódást kell okoznom. Ha ennyire viszket valakinek, akkor elmesélhetem az élettörténetemet.
23 éves múltam. 15 éves koromtól, minden nyáron hajnalai háromkor keltem, és délután kettő-háromig melóztam, mert diákmunkáztam. Címerezés. Utána lehet nézni (segítség: a kukoricaföldekhez van köze...). Van egy két éves öcsém (novemberi születésű). Születését követő nyáron én maradtam otthon vele, amikor anyuék címereztek. Felkeltem velük ismét háromkor, vigyáztam öcsémre, tisztába tettem, etetettem, altattam, büfiztettem, öltöztettem és játszottam vele. Nahááát, de érdekes. Hmm.
Amúgy nem értem, mi köze van a gyerekeknek a férjemhez. Mármint olyan értelemben, hogy TUDOM mivel jár a gyerek, MI vállaljuk közösen, tervezetten, tudom, hogy nem csak alszik eszik egész nap.. istenem...Ezt tényleg nem értem hogy jött ide.. Vagyis értem, mert vagyok én itt, a 23 éves, kis lusta butuska csitri, aki azért hápog, mert nem alhat sokáig, de vagyok én itt, a sokat átélt sokgyerekes anyuka, és most majd jól odaszúrok neki, mert ő bizony még nem tudja mi a szar. De. Igen, képzeld, tudom. Nagyon sok mindenen keresztül mentem az életben, úgyhogy innentől le lehet szállni arról a bizonyos lóról.. köszönöm.
Akkor még egyszer: sokat kérek-e ezzel a dologgal, avagy nem?
(ui: mindenkinek köszönöm a választ!)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!