Akaratos, idegbeteg anyukával mit lehet tenni, ha folyton keresztbe tesz a (felnőtt) gyerekének?

Szerintem nagyon jól csinálod, hogy elintézted az álomátjelentkezést, és külön jó, hogy oda is tudsz költözni!

Az már csak 3,5 hónap!:)

Szurkolok Neked!

Az anyukáddal kapcsolatban a háziorvossal kéne beszélned, illetve addiktológussal, hogy mégis mi ennek a gyökere. Dühfüggés, olyan van, de biztos érdemes meghallgatnod szakember véleményét is. Ha ez dühfüggés akkor mehetsz szenvedélybetegek hozzátartozóinak segítő programokba.

Esetleg Hellinger-féle családállítással próbálkozhatsz, oda is Te kell elmenj.

Februárig a békák lenyelésén kívül sajnos nem tudsz mit tenni. Bólogass mindenre, hagyd, hogy a felszínen győztesnek érezze magát.

Az ilyen típusú embereket (közvetlen környezetemben van egy pontosan ugyanilyen nő, ugyanígy szenvedő lánnyal) a már-már pofátlan hízelgéssel lehet kezelni. Rávezetni dolgokra úgy, mintha a saját ötlete lenne. Add a szájába a saját elképzelésedet, majd amikor kimondja, látványosan dicsérd meg, hogy mennyire okos.

Nálunk dettó, ráadásul odáig fajut, hogy nekem tápl. zavar lett, aztn most abból mászok ki. Időközben rájöttem, hogy jó, akkor nem járok el, bólogatok, arra, amit mond, és túlélek.

Hiába lázadoztam volna, mert nem volt lehetőségem elköltözni - max. a híd alá -, így inkább nyelek. Mostanra - 5 kemény év - sikerült odáig jutni, hogy szinte nem is beszélünk.

Tudom, nem ez a megoldás, de képtelenség leülni vele beszélgetni, mert vagy ordít, vagy végig sem hallgat, esetleg besértődik.

Azt írtad: "felnőtt gyerekének". A felnőttség azt is jelenti, hogy felnőttként kiállsz magadért, képviseled az érdekeid, vállalod a vágyaid, a döntéseid akár mit szól hozzá anyukád, vagy bárki más.

Én felkészülnék 1 -nem több- beszélgetésre, amiben kérnék tőle kb: 2, max. 5 percet, amiben –szigorúan 1.sz első személyben, magamról beszélve- elmondanám neki, hogy:

„Szeretném, ha 5 percig nem szakítanál félbe és hagynád, hogy végig mondjam mindazt, amit szeretnék, aztán én is meghallgatlak Téged.

Tudod, az utóbbi időben sőt, szinte mindig is próbáltam megfelelni az elvárásaidnak, kéréseidnek akkor is, ha én mást szerettem volna, mert az gondoltam, hogy akkor elfogadsz, támogatsz, szeretsz. Viszont egyre inkább az az érzésem, hogy mindegy, hogy mit teszek, Neked csak az az elfogadható, amit Te gondolsz, amit Te szeretnél.

Nem tudom az okát, hogy miért van ez így, de nekem nagyon rosszul esik, hogy nem bízol bennem, nem tartod tiszteletben a vágyaim, érzéseim, döntéseim. Így azt élem meg, hogy ahelyett, hogy meg szeretnél ismerni és abban támogatni, segíteni, ami nekem fontos, valamilyenné akarsz formálni, ami nem én vagyok.

Viszont én idő közben felnőttem és nem szeretnék tovább úgy csinálni, mintha elfogadnám az akaratod, egyetértenék a szabályaiddal, jövőképeddel, stb. mert nem értek egyet. Ezért úgy döntöttem, hogy átiratkozom az XY főiskolára/egyetemre, mert én „azt” szeretném tanulni. Eztán úgy öltözködöm, ahogy én szeretnék és ahogy a lehetőségeim engedik.

Egy kérdésem maradt a végére: „anya tudsz, szeretnél a céljaim elérésében támogatni, vagy sem?”. Ha jó szívvel és elvárások nélkül támogatsz, megköszönöm, mert úgy sokkal könnyebb lesz elérni, de ha nem, azt is tiszteletben tartom, mert nem várhatom el Tőled, hogy olyasvalamit támogass, amivel nem értesz egyet, de tudd: mostantól Te sem várhatod el tőlem, hogy olyasvalaminek feleljek meg, aminek nem akarok, mert felnőttem!”

Édesanyád tart el? Belőle élsz, ő finanszírozza a tanulmányaidat? Ha igen, nem vagy felnőtt, akárhány éves vagy. Mit tehetsz? Befoghatod a szádat, és örülsz, hogy tanulhatsz, nem mindenkinek adatik meg, és rengeteg pénzbe kerül, még ha államilag támogatott is. Ha "jó messze leszel otthonról", nyilván a szállásodat is meg kell oldanod.

Én nem ismerem anyukádat, nem azt mondom, hogy igazat adok neki, lehet, hogy tényleg roppant kiállhatatlan természet, de ha belőle élsz, meg kell húznod magad, és alkalmazkodni hozzá. Ha nem bírod, állj a magad lábára és onnantól majd nem kell eltűrnöd, hogy beleszóljon a dolgaidba, ha hisztizik, emelt fővel elsétálhatsz. Ez van.