Akaratos, idegbeteg anyukával mit lehet tenni, ha folyton keresztbe tesz a (felnőtt) gyerekének?
Anyukám iszonyúan akaratos, mindig minden csak úgy jó, ahogy ő megmondja, és nem fogadja el mások véleményét. Igazából végig sem hallgatja. Képes hisztizni, zsarolni, fenyegetőzni, üvölteni, csak hogy véghez vigye az akaratát. Így nem ott tanulok (felsőoktatás), ahol én akartam, hanem ahol anyukám akarta. Beleszól a párkapcsolatomba, nem járhatok azzal, aki nekem tetszik, mert csak olyan férfi jöhet számításba, akire anyukám áldását adja. Ezek voltak a nagy dolgok amiket megszab, de beleköt az öltözködésemtől kezdve, a hajam állásán keresztül a közösségi oldalon kint lévő képemig, tényleg mindenbe. A barátaimtól el vagyok tiltva, nem beszélhetek, és nem találkozhatok velük.
Eddig kisebb-nagyobb füllentgetésekkel próbáltam valahogy "élni", de nagyon nagy a lebukásveszély. Ha pedig rájön, szerintem kinyuvaszt.
Februárig nincs lehetőségem elköltözni. Ha minden jól megy, akkor át tudok jelentkezni az álomegyetemre, és jó messze leszek itthonról. Viszont anyukám azt sem tudja, hogy át akarok jelentkezni, nem mertem elmondani, mert nagyon durva veszekedések lennének, és lesznek is, ha megtudja.
Mit lehetne vele kezdeni? Egyre nehezebben viselem a folyamatos ellenőrizgetést, meg hogy miatta nem ott vagyok, ahol lenni szeretnék. Hazudjak továbbra is, és akkor valamennyire tűrhető a helyzet, de nagyon veszélyes, vagy próbáljak kiállni magamért? Csak ezt akárhányszor akartam, mindig megtört valamivel, feladtam, és inkább a hazugságokat választottam. (Ja, és néha dührohamokat kap, illetve az erőszaktól sem riad vissza.)
válasza:Ahogy egy idegbeteg férjet, úgy egy akaratos anyát is csak egy drabális, dülledt szemű hárpia képes megváltoztatni.
Ha félsz tőle és nem állsz a sarkadra, amíg él,addig zsarolni fog.
válasza: válasza:Ötven éves elmúltam, de még mindig emlékszem Édesapám mondatára, amit a lázadásomra reagált. "Ameddig az én kenyeremet eszed, és az én fedelem alatt alszol, addig velem mindig egyeztetned kell, hogy ebben a házban mit szeretnél csinálni."
És így utólag visszanézve igaza volt.
Nyilván te is anyagi függőségben vagy még, azért nem tudsz külön háztartást vezetni az "álomegyetem" székhelyén.
Az nyilván túlzás, hogy a barátaidtól a frizurádig mindenbe beleszól - de nyilván csak akkor tekint majd FELNŐTTnek, amikor majd pénzügyileg is önálló leszel, és nem szorulsz anyagi segítségre ... tőle
[de egy hupizöld hajfestékre én sem adnék pénzt a felnőtt lányomnak]
válasza: válasza: válasza:A 13-ashoz szeretnék hozzászólni.
""Ötven éves elmúltam, de még mindig emlékszem Édesapám mondatára, amit a lázadásomra reagált. "Ameddig az én kenyeremet eszed, és az én fedelem alatt alszol, addig velem mindig egyeztetned kell, hogy ebben a házban mit szeretnél csinálni."
És így utólag visszanézve igaza volt."
Nagyon szomorú vagyok, hogy így látod, mert ez azt mutatja, hogy nem csak apádnak, de Neked sincsen fogalmad a szeretetről. Üzleti viszonyban álltatok egymással, és ma is ezt tartod az optimális szülő-gyerek viszonynak....
Ahogy Te is fogalmazol, anyagi függőségnek, amiért cserébe kérnek is valamit.
"Nyilván te is anyagi függőségben vagy még"
"nyilván csak akkor tekint majd FELNŐTTnek, amikor majd pénzügyileg is önálló leszel, és nem szorulsz anyagi segítségre ... tőle"
Ez sem nyilvánvaló dolog, ez is egy családonként változó mentális betegség. Ahány család, annyi variáció. Az én nagymamám például azt tekinti felnőttnek, aki mindenben azonos véleményen van vele. :) Aki nem, azt meg kötelezően megnevelendőnek.
válasza:Kieg. az előzőhöz: rég önfenntartó voltam már, amikor jogot formált arra, hogy megkritizálja a ruhám, hajam, arckifejezéseimet, hogy jobbra rakom-e a virágládát, vagy balra, és hogy hogyan tartom a kezemben a porszívófejet a saját lakásomban.
Ült egy széken, és mindenbe beleszólt, minden mondatában szerepelt az "addig nem vagy felnőtt, amíg rám nem hallgatsz".
Ismerek olyat, akinek a lakása megjelent a lakberendezési magazin főcímlapján, az anyja pedig meglátogatta és felpofozta azért, hogy össze nem illő színeket válogatott össze - ismétlem, a saját lakásásban, akkor már családanyaként.
Szóval krvára nem nyilvánvaló, hogy az önfenntartási képességet tekintené egy szülő felnőttségi kritériumnak. Inkább a maga uralkodási vágyának képtelen határt szabni, ezért mindig újabb és újabb jövőbeli feltételeket szab, hogy kiterjeszthesse Rád az akaratát. Vagy az apád talán abbahagyta az életedbe beleszólást, hirtelen elmúlt a cezaromániája, amikor megkaptad az első keresetedet?:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!