Meg lehet fulladni anyós által? Csak nekem van ennyire akaratos, rámenős anyósom?

Tudom, vannak itt, akik nem szeretik az "utálom az anyósom" kérdéseket. Én nem is utálom. Még. Foglalkozik velünk. Épp ez a baj. Rettenetesen túlzásba viszi.

Újszülött babánkkal nem tudott mit kezdeni, csak fogta mint egy zsák lisztet, rossz volt nézni, de nem szóltam semmit. Folyton azt kérdezgeti a gyerektől: "bántanak téged? Éheztetnek?" Hiába nem gondolja komolyan, rosszul esik, mert nincs nap, hogy ne mondaná. A másik 2 unokájához nem engedte anno oda sógornőm, és mindent most akar egyszerre bepótolni.

Segít, ha megkérem, egy szava sincs. Csak. Férjem 34 éves. Pl. Hoz neki 3 napra való káposztás tésztát. Amivel semmi baj, csak azt gondolja, hogy én nem tudok a férjemre főzni? És ez rendszeres, hiába mondom, hogy van itthon kaja, azért csak hozza.

Amikor elmondtam neki, férjem mit enne, közölte, épp azt akar főzni, ha megyünk, én ne főzzek ilyet.

Töltött paprikának leszedi a paprikáját, csirkecombból a csontot kiszedi, ha férjemnek hozza.

Folyton kikapkodja a gyereket a kezemből, már már irritál ez az egész.

Ő az az anyós, aki mindent jobban tud, és én is úgy csináljam, mert ő is így csinálja.

Ha pelenkázok, odajön és mondja, hogy üljek le közben, fogja a gyerek lábát, és finoman rászóltam, hogy amikor egyedül vagyok, akkor is ügyesen meg tudom ám oldani! Fel se húztam a nadrágot, már elkapta, hogy na gyere.

Fél éves a gyermekem, de folyton azzal jön, hogy ezt is vesz, azt is vesz majd, és hiába mondom, hogy van már olyanunk, meg se hallja.

Más városban lakunk (lassan kezdek ezért hálát adni), és mielőtt jönnek felhívnak, hogy mikor van ébren a gyerek, mert csak akkor jönnek be, ha ébren van.

De eddig nem is hívtak! 3 hetes babámmal voltam itthon, és délelőtt gondoltam és is ledőlök. Alighogy elaludtam, anyósom trappol befele a hálószobába!!! Nézett csodálkozva: "Hát te alszol???" (Van kulcsuk a házunkhoz. sajnos) Na, de azóta zárban hagyok minden kulcsot, telefont lenémítom! Nem hittem a szememnek.

Tegnap vittünk hozzájuk babámnak főzeléket. Azzal fogadott, hogy ő már főzött a gyereknek. És hiába mondtam, hogy köszönjük, elvisszük akkor holnapra, nem akarta megérteni, és azt gondolta, és majd kidobom, amit csináltam, és azt adom, amit ő főzött. És ebbe nem gondolok bele semmit, ez így komoly.

Ebéd közben kivettem a gyermekem a bébihordozóból, erre felpattant, hogy maradjak, majd ő kiveszi, én csak egyek.

Férjemmel ketten 4-szer(!) szóltunk rá, hogy üljön vissza, de a leves után odarohant, és kivette a kezemből, mert ő már jóllakott. Levegőt is alig kaptam.

Ha nála van a gyerek, nem is foglalkozik vele, csak a lényeg, hogy elmondhassa, hogy nála volt. Folyton előkapkod tányért poharat kanalat, hogy a gyerek rághassa.

Rettenetesen irritál ez a helyzet, tudom, hogy férjem nagyon szereti az anyukáját.

Finoman próbáltam neki sugallni, hogy ez kicsit sok, de ő sem tud ezzel mit kezdeni.

Mit mondjak még anyósomnak? Mert amikor már kezdem elveszteni a türelmem, néha keményebben, azt is mondanám, hogy kicsit bunkón szólok oda, simán lepereg róla!

Ne haragudjatok, de muszáj volt ezt kiírnom magamból, mert tényleg nem tudom, hogyan tudnám még sugallni, hogy kicsit sok.

És kérlek ne írjatok olyat, hogy örülhetnék, hogy egyáltalán foglalkozik velünk, de szó szerint megfulladok! Görcsöl a gyomrom, ha hozzájuk megyünk, és szeretnék ezen változtatni, de úgy hogy ne a férjemet bántsam meg... Aki egyébként mellettem áll!

Köszönöm ha válaszoltok, és végigolvassátok!