Szerintetek ha valaki szereti a párját, ellen tud állni a csábításnak?

Ha mindenki engedne a kísértésnek és folyton folyvást továbblépne, akkor az emberek félévente váltogatnák a társukat.

Nem is értem a kérdésedet egyébként..hogy gondolhatod ezt komolyan, amit mondtál.

Hány éves vagy?!

Miért kell elválni csak azért, mert valaki megtetszik egy futó pillanatra? Nem vakságot fogadott senki, természetes dolog az, hogy időnként meglátunk egy olyan embert, akit szépnek/jóképűnek tartunk, hiszen rengetegen vagyunk a világon.

De ennyi, megállapítjuk, hogy jól néz ki és tovább lépünk. Nem kezdünk el álmokat építeni, és nem csábulunk el.

Sem ellen nem kell állni, sem el nem kell válni. (És most jöjjön a Nagy Lepontozás!)

Ámbár sokkal jobb, ha az ember a "reguláris" kapcsolatát tartja folyamatosan olyan állapotban, hogy ne is merüljön fel a csábítás lehetősége. Hogy ezt hogy kell, ne kérdezzétek. Aki rájön, a kerék után a legnagyobb felfedezést teszi meg az emberiség történetében.

A hűség az egy döntés. Lehet akármekkora az a kísértés, ha én legbelül úgy döntöttem, hogy nem csalom meg a páromat, mert szeretem, tisztelem és megbecsülöm és lehet akármilyen jó nő/pasi a "csábító".

Pedig a világ tele van rengeteg jó nővel/pasival és hazudik aki azt mondja, hogy a párján kívül nem látott olyan embert akire jó volt ránéznie ;-) De az emberek nagy többsége ennyivel el is intézi a dolgot, max a haveroknak/barátnőknek elmeséli, aztán jöhet a köv. téma.

Egyébként a házassági hűségfogadalom nem fog megvédeni a megcsalástól, ha az illető nem akarja tartani magát a fogadalmához. Mert mint ahogy mondtam, ez egy belső döntés.

Nem tudhatod milyen gondjaik vannak. Persze ez nem mentség, de ha egyébként jól működik a kapcsolat, akkor ilyen nem fordul elő.

Arról nem is beszélve, hogy a "kísértés" általában a rossz időszakokban talál meg. Olyankor jobban észrevesszük a többi embert, jól esik másik törődése, figyelme. Észrevesszük azt, amit otthon nem kapunk meg.

Én is voltam már hullámvölgyben a párommal, ő rengeteget dolgozott, mindig fáradt volt hozzám, én pedig épp akkoriban dolgoztam egy csoporttal egy új projekten kb. 3 hónapig. Az egyik kollegám felfigyelt rá, kedves volt velem, sok időt töltöttünk együtt a folyamatos munkának köszönhetően és hát kísértés az volt rendesen. Megkaptam tőle a figyelmet, amit otthon a páromtól nem. Aztán leültem megbeszélni a dolgot otthon, hogy ez most nem jó, csinálnunk kell valamit és arra koncentráltam, hogy megoldjuk az otthoni gondokat. Megoldottuk, én pedig nem engedtem a kísértésnek.

Szóval ideális esetben az embernél ilyenkor bekattan valami, hogy otthon van a gond, azt kéne megoldani és nem más karjaiban vígaszt találni. Aztán van akinek nem megy és megcsalja a párját.

Mindezektől függetlenül, amit te állítasz az hülyeség.

Észreveszem a helyes férfiakat az utcán, ez még nem visz kísértésbe. Ha otthon gondok vannak és valaki különösen sokat törődik velem..hát abból lehet gond.

Szerintem ha valaki szereti a párját, akkor NINCS csábítás.

Mert akkor hiába áll elé egy bombanő/görög isten testű férfi nem fogja érdekelni, nem fog rá csábításként tekinteni.

Tehát a baj ott kezdődik, ha valakinek már "csábítások" vannak az életében...