Mai világban megéri még gyereket vállalni? Két ember, aki tisztességesen dolgozik, de alig keres többet minimálbérnél és albérletben él, feltudna nevelni egy vagy több gyereket, minden nélkülözés nélkül?

Azért van átmenet a "mindent megkap" és a "nyomorog" között.

Nálam önbizalomhiányt, örökös frusztráltságot, kisebbrendűségi érzéseket okozott csak a szegénység, nem kényeztettek volna el attól, hogy több zöldséget/gyümölcsöt kapok pl., vagy nem csak a szomszéd gyerek rám nem is jó ruháit hordom, mondván hogy az úgy is jó, nem kell a flancolás :D És lenne még mit felhánytorgatnom a szüleimnek, de nem teszem, szeretem őket ezek ellenére is. Megmutatták, hogyan nem szabad élni, soha.

"csak szeretettel meg vajas kenyérrel nem lehet normálisan felnevelni senkit sem. "

Nem is értem, hogyan alakult ki az emberiség.

Megszoktuk ezt az életszínvonalat, amiben semmit sem kell tennünk semmiért és minden igényünk huszonhatszorosan ki van elégítve.

Ennek azonban nincs köze a gyerekneveléshez.

Nem olvastam el a válaszokat.

Nekem az a véleményem, hogy az ember a gyerekének jobb életszínvonalat szeretne biztosítani, mint ami neki adott volt az életében. Tehát ha valaki nyomorban nőtt fel, neki nem nagy érvágás nyomorba szülni. Ha valaki jómódú családban nőtt fel, majd elveszett a vagyon, például a válság következtében, akkor az az ember nem fog a nyomorba gyereket szülni. Hiszen szerintem emberileg igen nehezen elviselhető látni, hogy a gyerekünk nélkülözésben nő fel, míg nekünk magunknak nem kellett ezt megélni. De ez csak az én véleményem.

Én tanult, több diplomás ember vagyok. Ha nem tudnám biztosítani a gyerekemnek a továbbtanulást, akkor nem vállalnék gyereket. Ergó ha minimálbéres állásom lenne, nem vállalnék gyereket.

Én sosem értettem ezt a "szegények vagyunk, de legalább boldogok" hozzáállást. Ilyen nem nagyon létezik a valóságban, mert az embernek vannak olyan alapvető igényei, amelyek kielégítése nélkül egyszerűen képtelen egy normális, boldog életre. Ráadásul minél magasabb szintű társadalomban élünk, annál magasabbak ezek az igények is.

Mi hárman vagyunk testvérek, úgyhogy tudom milyen mindig mások ruháját hordani, egy hétig csak kenyeret enni, télen fagyoskodni a fűtetlen lakásban, mindig mindenből kimaradni - mindez rettegést, boldogtalanságot és elkeseredettséget szül, amit nem lehet pótolni szeretettel, akárhogy próbálják itt egyesek előadni. Főleg azért, mert ahogy megtapasztaltam a bőrömön, épp a szegény családok azok, ahol a rengeteg stressz és kilátástalanság miatt teljesen elvész a szeretet, anyu és apu mindig idegesek, sok a kiabálás és természetesen mindig a gyereken vezetik le a felgyülemlett gondokat.

Szóval, én semmiképpen nem vállalnék gyereket azzal az elgondolással, ahogy manapság nagy divat: "majd megoldjuk". Nem lehet mindent megoldani, és ezzel az iszonyatos önzőséggel csak tönkretesszük a saját gyerekünk életét. Én még most is minden este sírva alszok el, mert huszonévesként akárhogy próbálok tenni magamért, lassan belegebedek abba, hogy napi 10 órákat dolgozzak csak azért, hogy BELEADJAK az otthoni költségekbe, különben nem engedik meg, hogy egyetemre járjak. Nincs pénz, ezért nincsenek kilátások...

Azt gondolom, hogy nem szabadna gyereket vállalnia olyan embereknek, akik nem tudják normális színvonalon felnevelni. Mert igenis ok az anyagi helyzet, a legnagyobb és legütősebb érv a gyermekvállalás ellen.