Ti kiszolgáljátok otthon a párotokat? (Megengeditek a fűrdő vizet, adtok enni stb. )

Nem szolgálom ki, munkamegosztás van.

Egyedül fürdik, egyedül eszik, egyedül csinál egy csomó dolgot, nagykorú meg keze is van.

A házimunka el van osztva, övé a fürdőszoba, előszoba, nappali, enyém a gyerekszoba, hálószoba, konyha.

Én főzök, ő mos és tereget. Bevásárolni együtt szoktunk. Gyerekre vigyáz ha főzök (másfél éves) leviszi a játszótérre stb. Együtt fürdetjük általában, öltöztetni és pelenkázni én szoktam. Etetni is én szoktam. (Csak olyan ételt ad neki amit nem kell kanállal a szájába rakni, mert azt nem igazán tudja)

Alapesetben nem. Olyan van, hogy mondjuk egyikünk a konyhában van, akkor a másik megkéri, hogy "légyszi hozz egy pohár vizet", vagy ha valamelyikünk beteg, vagy éppen nagyon nagyon fáradt, akkor persze, ilyeneket megteszünk kedvességből :) De alapvetően nem szolgálom ki a páromat, és ő sem engem, mindenki megoldja magának ezeket a dolgokat.

Oké, főzni én szoktam, mert szeretek és tudok is, de ha a párom épp éhes mondjuk este, akkor kimegy a konyhába, és csinál magának szendvicset.

Nem. Sem ő, sem én.

A háztartási munkák el vannak osztva - van, amit ő szeret csinálni (pl. mosogatás, porszívózás, portörlés), van, amit én (mosás, vasalás) és ehhez tartjuk magunkat -, ha valamelyikünk beteg, akkor a másik visz a vállás mindent, amit csak bír.

Olyan van, hogy megkérdezem, hogy kér-e ezt vagy azt, mert csinálok magamnak, vagy ő megkérdezi, hogy csináljon-e reggelit, befűtsön-e a fürdőbe stb. Ezek pusztán apró figyelmességek a másik felé, de nem kiszolgálások.

Én soha nem szolgálok ki senkit, én nem is tűrném el, hogy engem kiszolgáljon a férjem. A TÁRSA vagyok, nem pedig Poppy Meldrum vagy a világszép királykisasszony.

13: Apóspajtás nem életképtelen lesz anyuka nélkül, hanem korai halott. Én most temettem el a sajátomat. Pontosan ez volt a felállás. Úgy bánt vele a kedves neje, mint egy gyengén fejlett, igen alacsony értelmi képességűvel vagy egy másfél évessel.

Anyóspajti meghalt, apósom pedig eldobta kezét-lábát, meg sem mert mozdulni, és addig ivott, amíg sikeresen utánahalt.

Hát szerintem az enyém eléggé ki van szolgálva.

Részben azért mert tetűlassú, részben meg azért mert eleve rendetlen és az ő keze alatt sohasem lenne rend.

Nem főz, nem takarít, nem mos, de azért eljár dolgozni.

Időnként elküldöm kisebb dolgokért bevásárolni, egyébként hetente vásárolunk nagyobb összegért.

Kertészkedik, de nem nyír füvet, fúr és szerel, általában havonta elromlik valami.

TAtarozásba, pl. festés 40-50%-ban segít csak. A gyerekekkel foglalkozik, de nem tanul velük és nem kérdezi ki őket. Iskolába elviszi, de nem hozza el, különórára nem hordja őket.

Ha megkér rá, vagy 100%ig biztos vagyok benne hogy arra vágyik, hogy pl. kaját melegítsek neki, akkor megteszem.

Volt már, hogy befürödtem a kedvességgel... Főztem neki finom vacsit, mire hazaért.Aztán közölte hogy útközben evett, és nem éhes.

Mikor elkezdtem a fürdővizet engedni, azt mondta ne tegyem,mert pár perc múlva megy maszekolni és előtte nem fürdik le.

nem mondanám, hogy kiszolgálom, hanem kedveskedek neki ha látom, hogy rosszabb napja volt, vagy fáradt.

mindketten felnőtt emberek vagyunk, ki tudunk menni egy pohár vízért, és kaját is össze tud dobni magának, ha éhes. persze ha valamelyikünk beteg, akkor maximális kényeztetés van, ilyenkor különösen jól esik :)

Anélkül, hogy elolvastam volna a többi választ:

Meg szoktuk mosni egymás hátát, csinálunk egymásnak kaját- ő inkább reggelit szokott hozni a pékségből reggelire hétvégén, főzni én szoktam, bevásárolni együtt szoktunk, de ahhoz 'ragaszkodik', hogy a kaját elé tegyem, a kezébe adjam. Nem szoktunk együtt enni, mert nem bírja elviselni, ha valaki eszik mellette, de azt szereti, ha odaadom neki a kaját, még ha csak megmelegítem is, ami nem főzés, és ő is simán meg tudja csinálni magának. Neki ez fontos, nekem nem fáradtság, tehát megteszem.

De bármit megteszek neki amire éppen megkér, természetesen.