Ti kiszolgáljátok otthon a párotokat? (Megengeditek a fűrdő vizet, adtok enni stb. )

Igen, ha valakinek szednek a tányérjára az önellátásra képtelem. Ez komoly?

3 gyerekünk van. Ha leülünk enni, az egyik felnőtt szed magának és a 3 gyereknek és igen, utána a másik felnőttnek is. Van, hogy a férjem teszi, van hogy én. Akkor mind a ketten önállótlanok vagyunk?

Szerintem a kölcsönösségen van a hangsúly. Meg azon, hogy ne legyen ez kimondott-kimondatlan elvárás egyik fél részéről sem.

amíg nem elvárás,addig mondhatni igen,kiszolgálom...Nem érzem ezt megalázónak...Vicces lenne ebédet főzni magamnak és a lányunknak,neki meg nem adni...Reggel én kelek előbb,ha megkenek 2 szelet kenyeret,a harmadikba sem szakad le a kezem...Ezeket megteszem érte,mert szeretem,és miért ne kényeztessem?

Cserébe viszont,ő ugrik,ha szólok,h ide vagy oda kell menni autóval(nem szeretek vezetni),ha látja,h elúsztam a házimunkával kérés nélkül mosogat,takarít,stb..Gyerekünket képes egyedül is ellátni a pelenkázástól a játszótéren át minden téren...

33-as. A lényeg ott van, hogy ez nálunk kölcsönös. Nem csak én teszem meg, hanem párom is.

Én is főzök, ő is főz. Ha fáradt vagyok, és nincs erőm, akkor szó nélkül megfőz. Hétköznap lehet, hogy én csomagolom neki az uzsonnáját, de hétvégén én kapom ágyba a kávét és a reggelit.

Amíg ez kölcsönös, addig nincs ezzel semmi gond.

Nem szolgálom ki, ő szolgál ki engem. Ugyanannyit dolgozunk, viszont én mellette egyetemre járok. Így amikor hazaérünk, ő kaját csinál, rendet rak, én meg leülök tanulni. Pedig én vagyok a nő! De szerinte ez így normális, mert ha nem marad energiám tanulni, esélyem sincs lediplomázni. Márpedig 10 óra munka után még úgy is nagyon nehéz tanulni, hogy mellette tényleg semmit nem csinálok.

Viszont várhatóan ez már csak egy évig megy így, aztán váltunk. Neki nincs érettségije, amit viszont szerintem akkor is érdemes letenni, ha most tök jól elvan a szakmájában. És ő is hajlik efelé, szóval akkor majd az lesz, hogy ő tanul és én szolgálom ki.

Talán szokatlan ez a felállás, de szerintem jelen helyzetben ez a normális. Elvégre az a fontos, hogy segítsük egymást, amiben kell és hogy szépen haladjunk előre. Nem is tudnék mit kezdeni egy olyan emberrel, aki szerint "a háztartás a nő dolga".