Ti kiszolgáljátok otthon a párotokat? (Megengeditek a fűrdő vizet, adtok enni stb. )

Persze, amiről tudom, hogy jól esik neki, azt megteszem, és ő is szeret a kedvemben járni, ez kölcsönös.

Bár leginkább azt szereti, hogy változatosan főzök rá, és nagyon figyelek, hogy egészségesen étkezzünk, azonban ne legyen semminek "fű íze" :D (ezek az ő szavai)

Azt viszont például kifejezetten nem szereti, ha én szedek neki. Naponta többször teázik, de az is az ő "feladata" nálunk, az én teámat is ő készíti, nem mintha sok macera lenne vele :)

Fürdővizet nem kell megengedni, mert csak zuhanyozni szoktunk, szóval ez alapból kiesett nálunk.

Igen, van amikor kiszolgálom. Meg van olyan is, amikor ő engem.

Főzni szeretünk együtt, kávét csak én iszom de van, hogy elkészíti nekem. Ő mosogat majdnem minden este.

A mosás-vasalás-elpakolás az én feladatom, ezt nem szívesen engedem ki a kezem közül. Szeretek úgy benyúlni a gyerekek ruhái közé hogy tudom, mi hol van :-)

Fürdővizet nem engedek neki, mert tusolni szoktunk.

Adok neki enni: (ez tényleg macskásan hangzott :)) igen, szoktam főzni MAGUNKNAK, néha csinálok neki szendvicset, néha Ő nekem... De legtöbbször mondom neki, ha éhes, csináljon magának. Végül is együtt érünk haza a munkából, én is ugyanannyit dolgozom. Mosok, vasalok, takarítok rá(nk).

Hm. Micsoda ideális házasságok!!! Itt mindenki annyira de annyira szereti egymást, minden tökéletes, habos torta...

Bocs, de ez az egész kicsit sántít.

Én nem szolgálom ki a páromat, nálunk nincs ilyesmi, nem is volt soha. Igen, ha kell, segítünk egymásnak, természetes, hogy kivasalom az ingjeit, és meg is főzök, sőt, még a cipőjét is kipucolom, ha színházba megyünk. De nem vagyok robot, se háztartási gép - nálunk nem csillog mindig a padló. És ő ezt nem hánytorgatja föl. Ha úgy jön ki a lépés, én teszem ki a kaját, ha meg másképp, akkor ő teszi elém. Előfordul, hogy ő mosogat, a porszívózás meg az ő feladata egyébként is.

És azért érzem a fenti bejegyzéseket cukorkaízűnek, mert tudom, hogy milyen megjegyzéseket tesznek rám a baráti házastársaink. Mert én nem szolgálom ki a férjemet... Mert nam vagyok se takarítógép, se konyhatündér. És nem értik, hogy a férjem miért szeret, mikor "nem vagyok jó asszonyka".

Pedig a megfejtés egyszerű: békében hagyom a férjem - meg magamat is. Ha nincs kedvem valamihez, hát nem csinálom, és kész, megvár a házimunka... Szerintem a férjemnek sokkal inkább van szüksége egy jókedvű, egészséges önbizalommal rendelkező nőre, mint egy savanyú háziasszonyra.

Nem értem, mi ebben a megalázó. Ha egyoldalú, akkor nyilván lehet az.

De ilyen erőből az is megalázó, amikor a férfi teszi ugyanezt. Akkor mi legyen? Mindenki magának főzzön, maga után mosogasson, mosson külön?

Nagyrészt én vagyok kiszolgálva. A férjem talán kicsit túlzottan is segítőkész, én meg dominánsabb vagyok.

Sokszor csak azon múlik, hogy néha lustább vagyok reggelit csinálni, mint amennyire éhes. Ilyenkor inkább csinál nekem, csak ne maradjak kaja nélkül. (Bár sok évet éltem egyedül és nagyon jól működött a "nem is vagyok annyira éhes, mint amennyire lusta" elv, vékonyabb is voltam :))