Ti férjhez mennétek szuzen?

9.

Bocs, hogy lebutított példával élek, de ez olyan mintha egész életedben disznóhúst ennél, ami nagyon finom, de ha előtte nem kóstolod meg a csirkét, a halat, vagy a vadast, sose tudhatod meg, hogy milyen jó ételek vannak a világban.

Ilyen példával élve az ember megkeresi a kedvenc ételét és utána azt eszi (és nem biztos, hogy ez a disznóhús lesz).

Régen pedig szégyen volt a válás és inkább benne maradtak az emberek egy rossz kapcsolatba, nehogy rosszul ítéljék meg. Én is azt hittem milyen sikeres volt nagyszüleim házassága, míg rá nem jöttem, hogy nagyapám valószínűleg csalta nagyanyámat. Csak hát a háború idején nem volt divat a válás. Viszont volt helyette asszonyverés, meg szinte üzleti kapcsolat, ha már a házasság befuccsolt.

Inkább van nekem háromféle szexuális tapasztalatom, de legalább tudom, hogy harmadjára jól választottam.

Másik dolog, ha azzal a sráccal maradtam volna akivel 16 évesen jártam, összeházasodunk 18 évesen és még mindig vele lennék, mert szégyen a válás, akkor én ma a bántalmazott nők egyike lennék. Mint kiderült összeköltözés után, (18 évesen egyetemen) elég agresszív ember, többször megütött, mire szakítottunk. Ha így megy bele az ember a házasságba, ezt a kockázatot is vállalja. Örülök, hogy az ilyen dolgok manapság hamarabb kiderülnek.

Azt nem értem, hogy a két fél, miért akarja állandóan megtéríteni v meggyőzni a másik felet?

A kérdésre válaszolva én nem mennék férjhez szűzként v az első férfihez az életemben (le is késtem már róla :D) de attól még nem tartom elképzelhetetlennek, hogy másnak ez működik. Ezeknek az embereknek szerintem a szexualitás nem annyira (illetve másképp) fontos, mint a szerintük helyes értékrend, különben nem tudnának várni.

Kivagyok ettől a vallásos dumától... :D

Na mindegy, nem ez most a lényeg. Én már lekéstem a szűzen való férjhez menésről, de már 4 éve az a párom, akivel kölcsönösen elvesztettük (tehát neki is én voltam az első, akivel lefeküdt.) És ez így jó. El tudom vele képzelni a jövőmet, mert nagyon passzolunk, és ehhez a szexualitás is hozzátartozik, de reálisan tudom, hogy bárhogyan alakulhatnak a dolgok a későbbiekben. Viszont ha ő lenne a férjem a későbbiekben, és minden így maradna, akkor nagyon boldog lennék, és büszke lennék rá, hogy ő volt az egyetlen az életemben.

Visszatérve a vallásosságra, mi nem vagyunk azok. Nagy butaságnak és álszentségnek tartom. Nem egy férfit ismerek, akik türtőztetik magukat, nagy Istenfélőhőz híven, aztán amint rákapnak, máris szétcsalják a párjukat. Ennyit a fantasztikus kereszténységről. Ez már nem a múlt század közepe, ahol bűn volt a válás... inkább divattá vált manapság. Sajnos. Biztos vannak még kivételek, akik szűzen házasodnak, és örökké együtt maradnak, de ebben az elferdült világban ez már kivitelezhetetlen, mert ezt látjuk mindenhol. Bár mondom, mi is elsők vagyunk egymásnak a párommal, DE nem azért mert kényszerít minket a kereszténység. Ez azért enged minket lélegezni. Ámen.

Megtettem. Nem vagyok fiatal, akkoriban így "illet".

Zsákbamacskát kaptam..Pár év múlva el is váltunk.

Lányaimnak szabályszerűen megtiltottam, hogy ilyen marhaságot elkövessenek! Nem is követték el! :)

Mert mennyivel lesz jobb, ha elválnak, mert nem működik köztük a szex? Semmivel.

Jólneveltség meg nem itt kezdődik!

Nem mennék férjhez ilyen fiatalon, szüzen meg pláne nem. Ismerni kell a másikat kívül-belül és ehhez bizony a szexuális kapcsolat is hozzátartozik!

A vőlegényem előtt 2 hosszútávú kapcsolatom volt összesen, és mivel egyikben sem volt jó a szex, igazából elfogadtam úgy, elvoltunk a langyos vízben - mert soha nem tapasztaltam meg milyen az, amikor tényleg működik. Most, hogy már tudom nem értem, hogyan élhettem éveket úgy. Egyszerűen nem élet az, amikor olyan alapvető dolgok nem működnek a kapcsolatban, mint a kölcsönösen kielégítő szexuális örömszerzés.

Biztosan nem mennék.

Az én nagyanyám is szűzen ment férjhez, és nem váltak el, boldognak tűntek. Mindig nagy társasági életet éltek, nyugdíjasként is jöttek a barátaik, tényleg jó képet mutatott a dolog.

De jó tíz évvel a nagyapám halála után mesélte, hogy igazából minden estét rettegéssel várt, mert tudta, hogy akkor szexelni kell, és neki nagyon nem volt jó. És mindezt évtizedekig!

A történet végén csak annyit mondott: nehogy szűzen menjünk férjhez! Nyilván nem kell a fél városon végigmenni, de tudni kell, mi az, amire igent mondasz.

És amikor a vallásos neveltetésű, egész életében hűséges nagyanyám ezt mondja, akkor neki elhiszem.

Nem mellesleg a saját tapasztalatom is ezt támasztja alá. Évekig éltem az első kapcsolatomban, kis híján házasság lett a vége. Nem volt rossz a szex. De azóta tudom, hogy jó se! Most viszont már tudom, milyen a jó szex. És azt tudom mondani, sivárabb lenne az életem nélküle..