Létezik, hogy egy férfinak egyáltalán nincs igénye beszélgetésre és együttlétre a párjával?

Azt vettem észre, hogy csak akkor beszélgetünk és csinálunk valamit együtt, ha én kezdeményezek. Ő tök jól elvan egész este a tv és a gép előtt szinte minden nap. Fél 6-kor ér haza (10 óra fizikai munkát végez), a gyerekekkel elvan valamennyit, majd a lefektetésük után bekapcsolja a gépet/tévét, sokszor egyszerre és elalvásig nyomja.

Ha elkezdek beszélni hozzá, akkor látványosan szenved, mert nem hagyom meccset nézni, meg hogy ő fáradt ehhez.

Na de könyörgöm, akkor mégis mikor szóljak hozzá??? Napközben mindketten dolgozunk, munka után pedig a gyerekekkel vagyunk, tehát csak ezek után lenne időnk egymásra!

Persze, fontos a kikapcsolódás, nem is várom el minden nap, hogy órákig beszélgessünk, na de ha pl. most is focizni ment, akkor talán mégsem lehet olyan fáradt, nem?

Hétvégén is ez van, mert olyankor meg filmet néz, amit ugye hétköznap nincs ideje.

Rengetegszer elmondtam már neki, hogy ez nekem nem jó, szükségem van rá lelkileg, még ha nem is minden nap, de sokkal sűrűbben kellene éreztetnie velem, hogy szeret és hogy szeret velem lenni. Mert állítása szerint így van és nem akar elválni, ill. 3. sincs a képben.

Érdekelne, hogy más férfiaknál és párkapcsolatoknál ez hogy van, mennyire elfogadható ez?