Férjek, férfiak! Hogyan lehet rávenni titeket a beszélgetésre?
Úgy érzem régen sokkal többet beszélgettünk a férjemmel, ami nekem nagyon hiányzik. Most csak a napi történéseket beszéljük meg, semmi lelki dolog, érzések, tervezések stb.
Ha felhozom a témát elvicceli, ha komolyra fordítom a szót, akkor meg begubózik vagy megsértődik (nem jó szó rá, de valami ilyesmit csinál)
Mit csinálok rosszul, hogyan próbálkozzak?
Lányok, ti is írhattok ám!
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Üdvözöllek, végre felébredtél.
Hahó!
Ők férfiak, nem képesek ilyesmire, csak nagyon nehezen... :))
Az én férjem egy érzékeny, bújós alkat, de még ő is hidegrázást kap, mikor elkezdenék vele "komoly" témákról beszélgetni olyankor, mikor neki nincs hozzá hangulata.
Ilyenkor kapom meg azt, hogy elmehettem volna rendőrnek a kérdezősködésem miatt, pedig csupán a női kíváncsiságom hajt.
Egy férfi sosem fogja tudni megérteni, hogy arra a kérdésre, hogy pl. "Hogy érzi magát a bátyád most, hogy elválnak?", nem elég nekünk annyi válasz, hogy "Sz*rul...!
:)))
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
A férjem se egy szószátyár típus, a fontos dolgokban beszélget de amit kevésbé talál fontosnak, vagy pl. a a kis érzéseimmel kapcsolatos dolog, ott kedvesen , de gyorsan "leráz" :)
Meg hallottam egy viccet, ami talán a ffiak hozzáállását "minősíti" a kommunikációhoz.
A székely feleség nagyon unja már, hogy a férje sosem mondja, hogy "szeretlek". Eléáll , és megkérdi hogy miért nem mondja gyakrabban?
Mire a székely:Egyszer már mondtam... majd ha változás lesz, szólok! :D
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Lányomnak van egy jó teóriája. Sarkít (tapasztalati alapon, tudatosan), de éppen ezért tetszik. Ő - akinél jobban kevesen tudják tisztelni a Társat, - azt mondja: "nézd..ezek (mármint a hímneműek) tulajdonképpen animális lények. Versengésre, agresszivitásra, birtoklás-vágyra vannak programozva (kommunikációra NEM elsősorban!)
és - bár az evolúció azt "kéri" tőlük, hogy - az intellektust e célra felhasználva - meghaladják ezt a programot, majd egy magasabb szintre lépjenek, tömegeikben nem képesek erre. Ehhez úgy kéne érzékelniük a jelenségeket - finoman, árnyaltan, sokoldalúan - mint nekünk nőknek. Egyes egyedeikben már meg is jelenik az erre való készség, de akkor meg mi, nők kezdjük úgy érezni, mintha ezek a férfiak eltávolodtak volna a saját lényegüktől..Félő, hogy ettől alábbhagy bennünk a vonzalom. Más megoldás tehát nemigen van: azt kell elvárnunk tőlük, amit "tudnak", és úgy szeretni őket, amilyenek - egy kötelező kultúrember-szintnél nem alább".
Én meg igazat adok a leánygyerekemnek..nem semmi ez a vélemény. Már szinte...bölcs.:-)))))
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!