Hogy tudnám rávenni a férjemet egy normális beszélgetésre, ha teljesen elutasító?

Férjemmel 1 hónappal ezelőttig jól megvoltunk! Nem szoktunk hétköznap veszekedni, csak hétvégén amikor állandóan elcsavarog a haverjaival! Van olyan, hogy hétvégén éjjel lófrál, nappal alszik! Ezen nagyon ki szoktam akadni, mert van egy 1,5 éves gyermekünk és hármasban alig tudunk elmenni valahova,mert ő nappal alszik! Mióta jó idő van, azóta tart legfőképp a mászkálgatása! 1 hónappal ezelőtt 3 nap is elment egymás után, nagyon összevesztünk és azóta külön is vagyunk! Nagyon durván makacs és büszkeség jellemzi! Múlt héten amikor találkoztunk nagyon bunkó volt és én is úgy gondoltam, hogy nem is szeretnék vele maradni!

Tegnap újra találkoztunk, folyamatosan a fiunkról beszéltem neki meg ilyen általános dolgokról, de nem néz a szemembe sem+meg sem szólal! Én látom rajt, hogy szenved, de a makacssága miatt sem mondaná, hogy próbáljuk meg! Rengeteget fogyott gondolom őt is fölzaklatja a dolog, de azt mondogatta múlt héten,hogy már elhatározta, hogy vége és nem fog visszatáncolni! Én azt látom rajta, hogy teljesen mást próbál mutatni, mint amit érez! Nehezen fogadom el, mert hétköznap tök jól megvoltunk+ ha nem csavargott hétvégén akkor is! Persze nem akarom, hogy mindig velünk legyen, de ha minden 2. vagy 3. hétvégén tűnne el 1 -2 napra az nem is érdekelne, de állandó jelleggel már sok!!

Én ki akarok vele békülni,mert nem éreztem ennyire rossznak a kapcsolatunkat! Mondtam neki, hogy menjünk el valahova kirándulni, de azt mondta ő erre még nincs felkészülve! Nem értem!!

most mit csináljak? Teljesen elzárkózik előlem!

Beszéltem az anyósommal, mert felhívta őt , hogy vége...

Kérdeztem anyósomtól, hogy mit mondott rólam azt mondta nem megy, de rám nem tud rosszat mondani!!

Nagyon rossz ez így! A gyermekünk is nagyon apás! tegnap amikor elment a férjem ordított utána!

Képes ilyen miatt föladni a családját???

Én nagyon szenvedek!! Már nőre is gondoltam, de nagyon tagadja, hogy ilyenre nem lenne képes!!

Segítsetek!!