Szerintetek mi volt a titkuk a "régi asszonyoknak" akiket nem hagyott el a férjük egy másik nőért?

A 30 éves házasok között is ugyanúgy előfordul az ilyesmi, hidd el nekem. Akik nem bírták egymást elviselni, azok időközben elváltak.

Édesanyámnak nemrég volt a 35 éves érettségi találkozója, döbbenten mesélte, hgy rajta kívül talán 3-4 olyan ember volt, aki nem vált el. Bizony. És a férfiak legalább felének a második (harmadik) felesége akár a lánya is lehetne.

#51, persze, a "mi" korosztályunk (akiknek mostanság lesz a 30-35 éves érettségi találkozója:)) már egy átmeneti korosztály, mi már a gyermekhalandóság alacsony szintje - (bár a mainak azért 10x-ese, ma 4 ezrelék körül van a csecsemőhalandóság, amikor én születtem (1964) még 4 SZÁZALÉK volt pl.) - és a munkába állt, családfenntartó nők mellett szocializálódtunk, az igazi NAGY váltás eggyel előttünk történt, a II. VH előtt gyerekeskedők illetve a II. VH után gyerekeskedők között van a hatalmas különbség, egész Európában egyébként.

(és nem csak ebben, ott egy drasztikus életmód-váltás zajlott le, mi már abban nőttünk fel, hogy persze munkahelyen dolgozik anyuci, de emellett általános a villanyvilágítás ami megszünteti a természettől való függőséget a tevékenységek tekintetében, általános lett a személyautó ami megszünteti a helyhez kötöttséget, általános lett a folyóvíz és fürdőszoba, és robbanásszerűen megjelent a tömegkommunikáció, a rádió, TV, telefon) Amíg mindez a mi szüleink számára még nem így nézett ki a saját gyerekkorukban, amikor ezek a dolgok egyáltalán megjelenni kezdtek, még szűk körben. Szóval a nagy váltás életmódban, meg a lét által meghatározott tudatban köztünk és a mi szüleink között van, és nem köztünk és a mi gyermekeink (kb köztetek:)) között.

És persze az ontopic házasságban is ugyanez van, a mi szüleink háuzasodtak és nem váltak, "mi" még házasodtunk ugyan de már nagy arányban válunk is, "ti" meg már többségében nem is házasodtok, ugye 37%...

nagyszüleim 50 éves házasok voltak mikor meghaltak. a nagyim nem sokkal a papám után hunyt el, és olyan mértékű szeretetet még nem láttam soha életemben. talán nem is fogok.

az tuti fix, h nem csalták meg egymást. egyrészt mert kisvárosban éltek, kitudódott volna. akkor még volt becsület az emberekben. másrészt pedig azért mert megelégedtek egymással, egy életre választottak társat.

ma meg? egy hirtelen jött impulzusért elhagyják az emberek a férjüket/feleségüket, nem gondolnak bele a hosszú távú következményekbe, csak a mának élnek.

a média káros hatásai jelen vannak az emberi kapcsolatokban, és ahelyett hogy az önismeretre és a saját boldogulásunkra koncentrálnánk, folyton másoknak akarunk megfelelni.

Nagyon jól esett ez szombat reggelre!

Végig olvastam, betűre mind.

Kérdezőnek vagy nagy a keserűsége, vagy csak kamuba tette föl a kérdést, ez a "Mert most jobb mással felneveltetni a zabi majmaikat." hozzászólás nem passzol sehová sem.

47-es hozzászólónak meg különösen köszönöm a összegzést, jó volt olvasni (mivel társadalomtudományokban nem vagyok járatos)inkább csak éreztem, mint tudtam, hogy bizony ez így van.

Családom élete teljes mértékben igazolja ezeket az állításokat, pl. a gyermekszaporulatban (csökkenés) szempontjából. Nagyszüleim -öten voltak testvérek, egy csecsemőkorban meghalt, anyámék -négyen, anyámnak, mint a legfiatalabbnak -2 gyerek, nekünk a nővéremmel már csak

1-1 gyerekünk van. (lányomnak 30 évesen még egy sem)

47-es hozzászóló mondata:"az ember felnőtt kori viselkedés-mintái zömét a gyermekkori szocializációból hozza" szeretném tudni, hogy a "zömében" mi az arány? Mennyi az, amit hoz, és mennyi, amit az akkori környezeti hatás épít be. Van e erre % kimutatás, illetve mennyire befolyásolja mindezt a területi megoszlás, vidék-város, kelet-nyugat magyaroszági terület, és él e még a vagyoni helyzet erre gyakorolt hatása.

Amit szeretnék hozzátenni a jelen korban történő, leginkább a fiataljainkra gyakorolt liberális nyomás:

a "jobbat érdemelsz" -feljebb is olvastam itt, "ez a te napod, ne foglalkozz senkivel, azt csinálsz, amit akarsz" -esküvői hozzászólások szintén itt, "mert te megérdemled" -reklám hatása, amit a tömegtájékoztatási eszközök ontják magukból, a magadat előtérbehelyezés, a másra oda nem figyelés szintén az utóbbi 30 év fokozott hatása.

Még azt is hozzáfűzöm, hogy úgy látom, hogy a mai fiatalok kapaszkodó nélkül maradtak a házasság terén, nincs aki

mondaná nekik, hogy egy házasság jól indulhat megbecsülés és nagyratartás, szeretet és testi vonzalom esetén. A hosszan tartó házasság ezek megléte esetén kitartó munkával hozható össze. Ismét a családunkra tekintve egyetlen egy házasság sem él vagy működik jelenleg sem,

amiben az úgymond a "szerelem" volt az elsőrangú kérdés. (nővérem házasodott "szerelemből": a rózsaszínköd mindet elborított, főleg a tisztánlátását, mikoris mindenki tudta, hogy önző és iszákos emberhez készül hozzámenni, de ő ezt nem látta. Egészen a nagykéssel történő kergetőzésig sikerült fenttartaniuk a házasságukat.)

Itt említettem a kitartó munkával egybetartani a családot... hát igen, szerintem a szeretet -munka.

Akár fáradságos, akár édes, vagy mindkettő egyszerre, de munka.

Az odakészített vasalt ing, a hajnalban gyúrt pogácsa,

a időben felemelt telefon...legyőzve a pedig "mennyire fáradtak vagyunk, -majd holnap" érzését.

Kérdező, ez a válaszod sok mindent elárul rólad!!!....."Mert most jobb mással felneveltetni a zabi majmaikat"....

Megkeseredett, gonosz ember vagy, kár rád vesztegetni a szót!

# 53/57

Teljesen egyetértetek veled.

"nagyszüleim 50 éves házasok voltak mikor meghaltak. a nagyim nem sokkal a papám után hunyt el, és olyan mértékű szeretetet még nem láttam soha életemben. talán nem is fogok. az tuti fix, h nem csalták meg egymást. egyrészt mert kisvárosban éltek, kitudódott volna. akkor még volt becsület az emberekben."

Ha szerették egymást, akkor nem azért nem csalták meg egymást, mert "volt becsület az emberekben" (akkor is egyesekben volt, másokban nem) hanem mert szerették egymást. Akik szeretik egymást, azok ma is hűségesek. Ennyire nem kell túlidealizálni a múltat.