Szerintetek mi volt a titkuk a "régi asszonyoknak" akiket nem hagyott el a férjük egy másik nőért?

..hááát..

Nekünk (lányunokáknak) nagymamánk mesélte, hogy papa is eljárt 'olyan' nőkhöz. Illetve anya maga elmondta, hogy imádta papát, mert nagyon jó apa volt, de férjnek tudja, hogy nagyon rossz. Nem vetette meg sem az italt, sem más nőket.

De érzem a különbséget. Mamám még csak ki sem mondta azt a szót, hogy k... va, de ma egy nő - jó esetben - nem tűri el az ilyen bánásmódot, hogy a férje mellette k... vákhoz járjon.

Nagyon igaza volt a 20:42-es válaszolónak. Azzal, hogy a nőknek is jobban vannak jogaik, lehetőségeik, nem csak kötelességeik, nem feltétlenül fognak mindent lenyelni uruk és parancsolójuktól.

Nem gondolom egyébként, hogy csak a férfiak hűtlensége miatt van ennyi válás, de biztos, hogy lényeges szerepet játszik a nők nagyobb szabadsága abban, hogy növekszik a válások száma. Nincsenek rá statisztikai adataim, és nagy általánosságokat sem akarok kijelenteni, de a környezetben elváltak közül, mindenhol a nő adta be a keresetet.

A férjeik pedig akkor is nehezebben váltak, mikor nyilván valóan az ő hűtlenségük miatt került sor a házasság végére.

Az volt a "titkuk", hogy természetesnek vették és elfogadták, hogy esetleg verik és megcsalják őket, nem voltak tanultak, nem akartak mást, csak mosni, főzni, szégyen volt a válás, és utána nem tudtak volna megélni.

Hogy kevesebb volt a válás lehet, de hogy boldogabbak is voltak a nők, azt nem hinném.

Persze a fentiek csak irányvonalként igaz, nem minden kapcsolatra.

Pontosan azt gondolom, mint a 10-es.

Régen is csalták a nőket, volt veszekedés, csak régen a nők nem dolgoztak, ki voltak szolgáltatva a férjüknek. Ezért eltűrtek majdnem mindent.

Hát én elárulhatom a fő okot, de az nagyon nem fog tetszeni a tisztelt "mai" hölgyek zömének... régen az ember (akkor is, ha nő) a párját választotta egy életre, és őt helyezte az első helyre, nem a tőle származó gyerekeket... a gyerekekből ugye szült vagy 10-et, abból felnőtt jó esetben 3-4, azok meg "kirepültek" tizenév múlva, de a párja volt a holtomiglan-holtodiglan jóban meg rosszban. Ez volt mondjuk 100-150 éve Európában.... (mondjuk Afrika meg Ázsia egyes részein ma is pont ez van).

Na, aztán kezdetét vette egy folyamat, a csecsemő-, és gyermekhalandóság drasztikus csökkenése, és már a gyerek is egyre stabilabb pont kezdett lenni a nő életében, kb. a XX. század elején már arra volt a nagyobb esély, hogy akit megszül az már fel is nő, a közepére meg teljesen megfordult a dolog, már az számított kivételnek, ha nem nő fel. Na, ezzel párhuzamosan meg elkezdődött a házasságok fellazulása, és szintén kb ezen a XX. század közepére már nagyobb volt az esély arra, hogy a házasság bomlik fel, mint arra, hogy a gyerekét veszti el. Na, ha ehhez hozzávesszük a nemzedéki csúszást - azt a tényt, hogy az ember felnőtt kori viselkedését inkább az határozza meg, amiben gyermekként felnőtt, szocializálódott, tehát az ilyen változások emberöltő - olyan 30 év - késéssel jelennek meg a társadalmi gondolkodásban, megérthetjük, hogy miért váltak a XX. század végére általánossá Európában a "nekem a gyerek az első" anyukák, ami viszont önmagát rontó spirálba lökte a házasságot, ami innentől definitív módon másodlagos fontosságú dologgá vált.

Aztán ezt még erősítették különböző hatások, mint a II. VH-t követő férfi-hiány, aminek evidens következménye volt a nők tömeges munkába állása, ami viszont hozta magával a nők saját egzisztenciáját is... (itt érthetjük meg, hogy az USA-ban - hiába a mi kultúrkörünk - miért jóval gyakoribb ma is a háztatásbeli nő és a "családját eltartani akaró" férfi klasszikus szerepe, n.b. a II. VH-s ember-veszteségeik elenyészőek voltak Európa országaihoz képest, a negyedmillió főt se érték el...)

Na, erre jött még rá, hogy a házasság intézményének alapvető célja ugye anno az volt, hogy a szigorúan annak keretei közé korlátozott nemiséggel követni lehessen a leszármazás és magántulajdonlás (öröklés) útját, nos ebben a funkciójában meg mára már tökéletesen kiváltotta az apasági teszt, ezt már csak a házasságon belül létező apasági vélelem formájában őrzi a mai jog. Ez is szépen leképeződött a társadalmi tudatban, anno mi férfiak igencsak ragaszkodtunk a "tisztességes leány szűzen a házasságba" dologhoz, nos, mire én voltam tizenéves (1980-as évek) már csak a férfiak 20-25%-nak volt ez fontos, mára meg már néhány fóbiás HIV-rettegőn túl senkinek sem az, az elmúlt évtizedben nem hallottam senkitől se azt a mondatot hogy igénye lenne arra, hogy a jövendőbelije majd "szűzen a házasságba"...

Szóval a házasság ezt a funkcióját is elvesztette, ha ma valaki kiváncsi egy gyerek leszármazóira, nem anyakönyveket búj meg megxcsalás után nyomoztat, hanem DNS tesztet csináltat 30 rugóért...

Aztán ugye itt van a fogamzásgátlás lehetőségének általánossá válása... ugye a nemi kapcsolat kizárólagosságának igénye és jelentős felülértékelése abból jön, hogy lehet belőle utód. Ha nem lehet belőle utód, akkor ezt a fajta kitüntetett jellegét szépen kezdi elveszíteni, ha úgy tetszik, átsorol a "szent" dolgok közül a "profán" dolgok közé...

Összefoglalva tehát, a családon belüli "stabil pont" szerepek megváltozása, a nők önálló egzisztenciája, a fogamzásgátlás általánossá válása, és a leszármazásnak a házasságon kívüli nyomon követhetősége voltak azok a hatások, amelyek együttes megjelenése a XX. században vezetett oda, hogy a XXI. századra - az emberöltőnyi eltérést is bekalkulálva - a házasság intézménye negatív spirálba került... Magyarországra nézve amíg ugye a XX. század közepén-második felében a szülőképes nők 90+%-a élt házasságban, mára ez az arány (2011-es népszámlálás) 37%. Azért ezek eléggé durván egyértelmű számok.